Keresés
  • Solymár József

A király halála

Corvin János, a solymári vár tragikus sorsú gazdája - IV. rész


Mátyás ötven esztendős korára beteg, öreg emberré lett. Testét a lappangó vizenyők, csontjait a csúz pusztította. Már lépni is alig tudott, nem hatalmát fitogtatva ült hordszékbe, de mert rá kényszerült még a rövid utakhoz is erre a segítségre. Mégis elszánta magát, hogy Budáról Bécsbe megyen, pontosabban hogy Bécsbe vigyék. Ennek az utazásnak pedig az volt az oka, hogy ott készítették elő és tartották a Corvin János herceg tizennyolcadik születésnapjára rendezett ünnepségeket. A király döntött így és azt is elárulta hogy fontos tanácskozásra készül, melyen szándékát megismerteti. János herceg kiválóan megállta helyét a tiszteletére rendezett ünnepségeken, és testi hibája, sántasága ellenére apjának ifjú korában adott példáját követve kitűnően szerepelt lovagi játékokon. A király jól viselte a hosszú utazás terhét, a fia ünneplése pedig láthatólag jó hatással volt rá, állapotában érezhető javulás következett be. Ezért volt egyszerre várt is, és váratlan is a hirtelen bekövetkezett halála. És mint a jeles személyiségek halálakor gyakorta feltámad a gyanú, hogy valakik segítették az illető túlvilágra távozását, ugyan így volt ez Mátyás esetében is.Három elképzelés kapott lábra: az egyik szerint lassú méreggel küldték a sírba; mások szerint Beatrix az utolsó napon fügével kínálta a királyt, aki észre is vette a gyümölcs szokatlan ízét, de már késő volt. Megint mások összekötötték a két módszert, mondván hogy Bécsbe utazván elakadt a szokásos mérgezés, ezért jött a füge...


Egy szörnyű gyanú is megfogalmazódott, miszerint a beteg királyt meggyilkolták, méghozzá úgy, hogy tettüket eltitkolva vékony, hosszú tőrt szúrtak fel a végbelébe. Jó lenne megvizsgálni a nagy király testének maradványait, csontjaiból talán következtetni lehetne, mi történt ötszáz évvel ezelőtt. Csakhogy Székesfehérvárt elfoglalván a török hódítók kiforgatták és úgy összekeverték a csontokat, hogy azokat az utolsó ítéletig senki szétválogatni nem tudja. Ráadásul a "hálás" utókor jó ideig egy, a város szennyvízével elöntött közös sírban tárolta a maradványokat. A család számára kiválasztott temetkezési helyen, Gyulafehérváron Hunyadi János kőkoporsóját is kifosztották a várost feldúló ellenségek, úgy szétszórván a csontokat, hogy mutatóban sem hagytak meg egy darabkát. Mátyás halálakor a székesfehérvári dóm, az ország belsejében fekvő királyi temetkezési hely még biztonságosnak tűnt. Ide vitték hát a testet, de nem a legrövidebb úton: Bécsből két hajó úszott le a Dunán. Az egyik a testet vitte, hogy Esztergom és az olyannyira kedvelt Visegrád után Buda lakói is elbúcsúzhassanak a nagy királytól. A másik hajó a gyászkíséretet vitte. A gyászkíséretet, de nem a gyászolókat... Mert ekkor már mindenki azt fontolgatta, tervezgette, hogyan húzhatja a legnagyobb hasznot a tragikus eseményből. Beatrixot nagyon elfárasztotta a hajóút, mert úgy határozott, lemond a további kísérgetésről, és nem vesz részt a székesfehérvári temetésen. Menjen csak a fattyú, amíg a temetéssel van elfoglalva, addig sem lábatlankodik a jövőről szóló tanácskozáson.


Milyen nyomorúságos figura volt, amikor apja halálakor őhozzá fordult, eléje borulva az ő térdeit fogta át. Nem lát a szerencsétlen a gyásztól, és ez így jó, így hasznos. Corvin János őszintén gyászolt, és a bánat miatt nem is volt eléggé elővigyázatos. Nem vette észre, hogy az utódlás ügyében neki van ugyan a legnagyobb esélye, de még nem dőlt el semmi. Az udvari emberek azt latolgatták, mi a számukra a legkedvezőbb. És az erőviszonyok napról napra változtak. Nagy játszma kezdődött régi és új szereplőkkel. A régi mondás végére kérdőjel került. Meghalt a király, éljen a király? De vajon ki lesz az? Aki a budapesti Bakáts téren lakik, az biztos, hogy tudja: ez a tér tulajdonképp Bakócz Tamás emlékét őrzi. Fraknói Vilmos jeles történelemtudós csak egy, a tizenkilencedik század végén megjelentetett tanulmányában mutatta ki, hogy az általa használt nevek közül a Bakócz volt az atyai örökség. Ezt tudomásul véve a korábbi tér- és utcaelnevezéseket nem változtatták meg. De ki volt ez az emlékének megőrzésére méltó történelmi személyiség? A köztudatban az őrződött meg, hogy Bakócz Tamás esztergomi hercegprímás állt a legközelebb ahhoz, hogy Rómában pápává válasszák, majd ő hirdetett a törökök ellen keresztes hadjáratot, és választotta annak vezérévé Dózsa Györgyöt. Bakócz Tamás érdekesebb sorsú egyéniség volt annál, hogy ennyivel beérjük. Születésének csak a helye bizonyos. Apja jobbágy volt, és alighanem a kerékgyártó mesterséget folytatta.


Öt fia közül nemcsak Tamás választotta az egyházi szolgálatot; útját Beatrix bátyja egyengette, aki Janus Pannoniustól örökölte meg a nagy jövedelemmel járó titeli prepostságot. Krakkóban lett a filozófia doktora, de megfordult a bonni, firenzei, bécsi és páduai egyetemen is. Művelt volt, világlátott, akit erős karriervágy hajtott. Egyházi és világi sikerekre egyaránt vágyott. Amíg Mátyás élt, alávetette magát az erősebb egyéniségnek. A cseh hadjárat alkalmából szorongatott helyzetben oly okos tanácsot adott a királynak, hogy Mátyás két alkalommal a törökök ellen küzdve is magával vitte. A király halálakor már a legnagyobb egyházi javadalommal bíró egri érsek és a kancellária befolyásos helyettes főnöke volt. Aztán Beatrix rokonával, a gyerekként esztergomi prímássá lett Estei Hippolittal cserélve ő lett bíborosként az úr Esztergomban, és a kancellárián is megszerezte a főhatalmat. Később a háta mögött már második királyként emlegették, és II. Ulászló halála után tagja lett a tíz esztendős II. Lajos mellett ténylegesen hatalmat gyakorló, háromtagú kormányzótanácsnak is. Bakócz csupán egy-két évvel lehetett fiatalabb, mint Mátyás, de több mint három évtizeddel élte túl a nagy királyt. Szembefordulva annak végakaratával, a kezdet kezdetétől megátalkodottan ellenezte, hogy Corvin János foglalja el a trónt. Honnan ez az ellenszenv? Ellenszenv?! Inkább vulkán módjára kitörő, és az évek múltán sem csillapodó gyűlölet. Bakócz már a gyász nehéz óráiban Beatrix mellé állott. Legyen királynő, ha ez a vágya. Aztán mikor a nápolyi asszony Ulászló feleségeként kettesben kívánta elfoglalni a trónt, Bakócz ennek az előkészítését is vállalta.


Amikor pedig úgy találta, hogy számára előnyösebb lenne, ha a lusta, gyenge akaratú Ulászlót egyedül koronáztatná meg, hajlandó volt egy szégyenletes színjáték eljátszására is. Beatrix óhaját teljesítve oltár előtt összeadta őt Ulászlóval, s közben a szertartásban tudatosan olyan hibát ejtett, amelynek felfedésével érvénytelenné tehették a házasság szentségének kiszolgálását.Hogy mi volt ez a hiba? Furcsa módon az eseményről szóló beszámolók ezt szemérmesen elhallgatják. De nem érték be ennyivel. Az igen kimondása után Ulászlónak oly sürgős elfoglaltsága támadt, hogy nem maradt ideje a házasság elhálására, ez pedig szintén elegendő volt az érvénytelenítésre. Ahogyan múlt az idő, Corvin János a legesélyesebb trónutódból egyre hátrébb sodródott. De vajon miért maradt eredménytelen az a gondos előkészítő munka, amelyet Mátyás igyekezett gondosan elvégezni? Valamit kihagyott a számításból: ő azt hitte, hogy fiát az ország leggazdagabb emberévé tette, hiszen csaknem száz vár és várbirtok mellett még mintegy háromszáz településen voltak tetemes nagyságú ingatlanjai - voltak birtokai, amelyeket sosem látott. Csakhogy ezt a vagyont Mátyás hódító hadjáratai és építkezései, udvarának pompája miatt túlterhelte adósságokkal.


Kép forrása: https://www.szekhelyek.szek-helyek.ro/

Persze a királynak kölcsönözni az álmoskönyv szerint célszerű befektetés - az utódtól aztán nemcsak az adósságot érdemes behajtani, hanem jó azt meg is tetézni, ameddig csak lehet... A Budában lakást Corvin János egyre veszélyesebbnek érezte, félő volt, hogy az utódlásért folyó küzdelemben nemcsak a koronát, de életét is elveszítheti. Nemcsak Bakócz vált hatalmas ellenségévé: egyre jobban körül kellett néznie, ha híveket akart találni.

0 megtekintés0 hozzászólás