Bogdán István grafikusművészt Solymáron sokan ismerhetik. Történelmi munkája hiteles családi címerek festéséről szól. Vérbeli heraldikus (címerfestő), aki saját családi címerük megfestésével kezdte ezt a bonyolult szabályokkal teli szakmát. Nyulászné Straub Éva: Öt évszázad címerei (Corvina, 1987. Bp.) című kötetébe több mint 1000 címerábrát festett, többszáz családi címert melyekből 48 darab Győrben kiállításra került. 1990-ben ő készítette a solymári címer alternatív változatát és éveken át aktív tagja volt a Solymári Férfikórusnak is. Alább a vele készült interjú szerkesztett, bővitett változatát olvashatja el, itt pedig a vele készült hanganyagot hallgathatja meg.
Mit lehet tudni a heraldikáról? (heraldika=címertan)
Nagyon sokan azt gondolják, hogy sokat tudnak róla, közben egyáltalán nem. Azt hiszik, hogy az a címer és kész. Ez ennél régebbi gyakorlati dolog, amely a felismerhetőséget szolgálta. Amikor még a hadseregeknek nem volt egyenruhája, hogy ne összevissza csépeljék egymást a harcosok, kellett valamilyen megkülönböztető jelzés, hogy fel lehessen ismerni, ki kivel van. Ez a jelzés jelent meg a harci pajzsokon. Tehát igencsak fontos volt, hogy messziről is könnyen felismerhető legyen. Még azt sem mondanám, hogy szimbólum, hanem inkább feltűnő jelzés volt eredetileg.
Mikor vált ez segédtudománnyá?
Az angoloknál például már a középkorban komoly szakirodalma volt. Nálunk, Magyarországon a 19. század vége felé. Akkor lehettünk már igazán magyarok – az „osztrák barátaink” jóvoltából- a kiegyezés után jelent meg a téma a szakirodalomban, jelentek meg a címergyűjtemények. Fontos szerzők, mint pl. Bárczay Oszkár, Áldásy Antal, Kempelen Béla, Nagy Iván stb., ők azok, akik összegyűjtötték a hozzáférhető címereket és képeket nagy Magyarország területéről. Volt vagy 10,000 db. az 1200-as évektől az 1900-as évekig. Ahogy ismerjük a történelmünket, elég sokszor voltak csatározások és ezeket a címereket főleg katonai érdemekért lehetett szerezni, a 19. századig. A címerrel járhatott birtokadomány, de járhatott csak egy rang, ami valamilyen adókedvezménnyel járt. A 19 században, már Ferenc József regnálása alatt nemcsak harccal, hanem tudománnyal is kiérdemelhettek címert. Lettek bankáraink, kiemelkedő orvosaink, meg akik még a hazának valamilyen eszmei hasznot termeltek.
A heraldikáról valóban olyan egyszerű kép él a köztudatban, hogy tényleg csak címerekkel foglalkozik. De sokan nem tudják, hogy ez hosszú evolúció eredménye. Hogy mekkora változást jelent egy címer letisztulása. Tehát azt, hogy milyen volt kezdetben, mikor ezt még nem szabályozták feltétlenül. Milyen tisztulási folyamatokon megy keresztül egy címer, míg eléri a végleges formáját?
Ideális esetben egyre egyszerűsödik, „erősödik” a címer. Az ábra jól bírja a kicsinyítést, könnyen felismerhető marad. Érdekes, hogy ez Magyarországon fordítva van. Nem letisztultak a címerek, hanem bonyolódtak. Mi, magyarok valahogy olyanok voltunk mindig, hogy mindent el akarunk mondani magunkról, hogy mennyi mindent tudunk. A címerekbe is egyre több motívumot akartak belevonni, holott ennek elvont és pregnáns képnek kellene lennie. Így alakult ki Európa ezen felén a nagyon jellegzetes magyar „beszédes” címer. Hogy ez mennyire nem halt ki: amikor minden nagyobb település készíttetett magának címert a rendszerváltás után, jártam egy településen, ahol felkértek a címerük megtervezésére, megfestésére. A helyi grémium összeült és akkor elmondták, hogy legalább hat fontos jellemzőt szeretnének a címeren megjeleníteni. Eleve egy településcímert maximum négy részre lehet osztani, és már akkor is elég nehezen felismerhető lesz. A végén valaki kisütötte, hogy még egy hidroglóbuszt (víztorony) is szeretnének megjeleníteni rajta. Abban állapodtunk meg, hogyha kitalálják, hogy mi legyen a településre jellemző négy fő motívum, akkor jelentkeznek. Nem jelentkeztek.
Mi az oka, hogy ennyi mindent rá akarunk rakni a címerre?
Nem tudom.
Van ennek valami hagyománya? Vagy nemzeti sajátosság?
Igen, inkább az.
Ez a túlzás máshol Európában is jelen van?
Nincs.
Európában hogy néznek ki a címerek?
Egyszerűbbek, kevés színnel, kevés motívummal, ábrával. Nem hazafiatlanság részemről, de nekem a német településcímerek tetszenek a legjobban. Olyan mérhetetlenül egyszerűek és nagyon felismerhetőek, tehát ami a lényege az egésznek. Mi szeretünk mesélni, túlozni. Ott volt Bocskai például. Egyszerre százegynéhány katonáját nemesítette, adományozott címer nekik. A címereken pedig rajta volt a sokszáz katona. Nemhogy letisztult volna a magyar heraldika, hanem egyre zsúfoltabbá, bonyolultabbá vált. Viszont ezekről pecsétek készültek, lekicsinyített méretű dolgok, és akkora méretben már nehéz felismerni a sok részletet.
Nem lehet, hogy ez azért van, mert itthon kicsit később vettük át a heraldika segédtudományát?
De, igen. Nálunk a címeradományozás az 1200-as években kezdődött, és azt is valami nagy érdemért kapták az emberek. A heraldika, mint tudomány, mint hivatalosan összefogott és szabályozott dolog sokkal később alakult ki.
Mennyire volt jellemző, hogy az uralkodók vagy családok címert használtak? Van valami differenciáltság abban, hogy az aktuális uralkodó hogyan használja a címerét vagy ezeket a jelképeket?
Különbséget kell tenni a településcímerek és a családi címerek között. Nem teljesen ugyanazok a játékszabályok szerint „működnek”. A kérdésre, hogyan használják az uralkodók saját címerüket: nyilván az uralkodó mindent beletesz, mindent feltüntet, amivel büszkélkedhet, dicsekedhet, pl azt is, hogy a nemes felesége honnan származott. Mátyás királynál is ott van. Másik példa a dicsekvésre a Bourbon család liliom motívuma. Egy csomó családi címeren szerepel, utalva arra, hogy nem akárhonnan származik.
Mennyire köti magát gúzsba ez a szakma? Úgy értem, hogy rendkívül szabályozott a heraldika. rendkívül fontos szabályai vannak, csak meghatározott motívumvilággal dolgozik, egyszerű szimbólumokat lehet csak használni. Ez önmagában mennyire nehezíti meg a dolgát egy heraldikusnak?
Nem olyan nagyon. Ez egyéni dolog. A heraldikus figyelembe veszi a kor stílusát, tehát pl. reneszánsz vagy mondjuk barokk, de saját stílusát is beleviszi. Annyira bénítóan azért nem volt kötött, de a szokásos, hagyományos szimbólumoknak, mint oroszlán, medve stb. már volt kialakult formája. Azt a formát úgy dolgozta fel, ahogy akarta. Aztán amikor már átment a heraldika „tájképfestésbe”, akkor ez az egész dolog elszabadult. Mint ahogy sajnos a solymári címernél is látszik. Végtelenül jószándékú volt az a 19. századi alkotó, aki ezt megteremtette, mert előtte mi volt? Egy mezőgazdasági jellegű falu. Minden ilyen településnek kötelező volt pecséttel rendelkeznie a hivatalban. Mit tudtak a pecsétre rakni? Az ekevasat meg a csoroszlyát. Akkor jött az alkotónak az ötlete, hogy ebben a településben több van, és elkészítette a most használatban lévő címert, ahol minden (is) rajta van: a solymári vár, a szőlő, a solymász, a sólyom. Megint nem letisztult, hanem bonyolódott a címer és a heraldika.
Egy picit személyesebb vizekre evezve, milyen az ön viszonya a heraldikával? Mikortól számít heraldikusnak egy grafikus? Miért szereti és mi ebben a művészetben a szép?
Sokat utána olvas, kutat az ember. Átbújja a szakirodalmat, a már említett magyar címergyűjteményeket. Nekilát tervezni. Manapság a címerterveket szigorú szakmai lektorálás alá vetik. Sok általam tervezett településcímert lektoráltattam, lassan így lesz szakember valakiből. Talán nagyképűen hangzik, de az építészethez hasonlítanám. Az ember megismeri a játékszabályokat, az alkotóelemeket, és azokból építkezik, azon belül játszik. És úgy játszik, hogy saját magának tessen elsősorban, csak akkor adom ki a kezemből. Biztos nem lehetek benne, hogy akinek készült, aki erre áldozott valamit, akinek ez jelentőséggel bír, annak is tetszik, de ez a végén kiderül.
Van olyan személyes élménye valamelyik címerrel kapcsolatban, amihez különleges élmény vagy különleges viszony, érzelmi kapcsolat fűzi?
Nem, nincs. Mindegyiket szeretem, mindegyik a gyermekem valahol.
Mi volt a legutolsó heraldikai alkotás, amiben örömét lelte?
Mind örömet okoz. Az utolsót tavasszal készítettem.
Most egy picit visszaeveznénk a solymári címerhez, ami, tudom, kényes ügy. Talán ennyi idő elteltével már nem olyan érzékeny téma. 1990 körül megpróbálta a solymári címert heraldikai szempontból helyre tenni, hogy ne legyen heraldikailag helytelen, mint most. Ennek a történetét én csak újságokból ismerem, de nagyon szeretném hallani ezt első kézből is. Hogy volt ez, hogyan alakult ez a történet?
Senki nem kért fel rá, hogy ellentervet készítsek. Az én elképzeléseim szerint ez a település értékesebbet, hitelesebbet érdemelne. Nem mintha a mostani nem volna tiszteletreméltó, de a település sokkal régebbi, minthogy egy 19. századi felfogásban készült címer legyen a büszkesége. Erre készítettem egy ellentervet, ami viszont megosztotta a falut. Egy részének tetszett, a másik része fel volt háborodva. Mondván, milyen megalázó, hogy egy „amputlát kar” legyen az ő címerükben. A címerek kb. 25%-a valamilyen „lebegő” karra rakja a lényeget, azt, amire büszke. Tehát nem egy egész vitézt fog ábrázolni, hanem csak a kardját a kézben, vagy a sólymot a kézen. Ezeket a kifogásokat, észrevételeket visszahallottam. A címernek az lenne az értelme, hogy összefogja a falut. Ez pedig megosztotta. Ezért írtam egy levelet az akkori polgármesternek, hogy mivel a falut megosztani nem akarom, így kérem vissza a címertervet, és hogy nem járulok hozzá a használatához.
Ez mennyire érintette érzékenyen?
Először nagyon rosszul esett, mivel jószándékkal ajánlottam fel a dolgot. Aztán rájöttem, hogy a jószándék kevés.
Itt érdemes tudni, hogy a solymári címer a jelenlegi állapotában túlzsúfolt, aheraldikus címer, tele felesleges elemekkel, amit a heraldika nem tűr meg, és ugye ezért készült az ön által tervezett új címer.
Igen, tulajdonképpen egyszerűsítés és a szakszerűség volt a cél. Kék pajzsban lebegő kar, rajta a királyi sólyommal. A kék Solymár zászlójának is színe.
Menjünk bele egy picit a szimbólumokba. Heraldikai szempontból a sólyomnak mi az eredete? Van-e máshol ilyen jellegű címer, vagy használnak-e ilyen szimbólumokat máshol? Mennyire mutathat vissza a valós történeti síkra, azaz mennyire hiteles történelmileg a címerünk?
Hiteles lehet. Az alap elképzelés egyezhet a kor elképzelésével. A heraldikában rengeteg vita folyik arról, hogy a szimbólumok valójában mit jelentenek. Használtuk a fehér unikornist a szüzesség és a hűség jelképeként, az oroszlánt a bátorság, a medvét az erő jelképeként. De erről konkrét, kőbe vésett dolgok nem születtek.
Tehát a sólyom az tulajdonképpen csak egy elképzelt utalás az elképzelt múltra?
A településnek a valódi foglalkozására. Mert itt elvileg solymászok laktak. Könnyen elképzelhető, mert Buda közel van, királyi vadászterület, minden belefér. A sólyom ügyes, gyors vadászmadár, nem jelképez ezen kívül mást. A turul az megint más. Nemes, de vad madár, a pusztai szabadság jelképe. A sólyom vadászmadár, funkciója volt, úri passzió, érték.
Hogyha ma ereje, bátorsága megengedné, akkor továbbra is fenntartaná ezt a jó címert?
Maximálisan. Azt én meggyőződésből készítettem, és ma is ezt tartom helyesnek. Mert mondom, ez a címer jobban visszautal a település múltjára, mint a jelenlegi.
Készítette: Milbich Tamás
Kapcsolódó videó a dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény honlapján, és az alábbi videón.