Keresés
  • dr. Jablonkay István

A várépíttető tragédiája

Dr. Jablonkay István többrészes publikációjának ötödik része. A Solymári Hírmondóban megjelent cikkében a vár építtetőjének tragikus életét ismerteti. Solymári Hírmondó - 1995. július



A Hermány nembeli kerekegyházi Laczkfy család kisnemesi sorból emelkedett az Anjou korban az új arisztokrácia sorába, az egyik legfénye sebb pályát befutó tagja, Laczkfy István még a nádori méltóságot is elérte. Hason lóan ívelő pályát jártak be az ugyancsak kisnemes Garai, Drugeth Cudar és Szécsi családok tagjai. Negyven évig e család adta a fólovászmestert, 32 éven át az erdélyi vajdát, kalocsai 'érseket, hogy csak néhány méltóságot említsünk a két nádor mellett. Ez időben uralmuk alatt állt a szörényi bánság, a bolgár bánság, Horvátország, a muraközi Csáktornya és Osztrogo vára, a zalai várak uradalmaik kal együtt. A nagycsalád nagyszámú leszárma zottja előnévként birtokközpontja nevét veszi fel megkülönböztetésül, így a mi várunk építtetője a simontornyai Laczkfy András a döbröközi, a muraközi István pedig a csáktornyai előnevet veszi fel.


Laczkfy István gyakrabban megfordul a királyi udvarban és ott ismeri meg a német császár fiát Zsigmond ó'rgrófot aki Mária királylány vőlegénye. Nagy Lajos halála után három évvel Máriát királynővé koronázzák. Amikor Mária anyjával együtt a fellázadt délvidéki főurak fog ságába esik, a főurak Mária férjét, Zsig mondot elismerik királyuknak. Máriát később kiszabadítják a fogságból és Zsig mond feleségül veszi. A király 1387-ben Laczkfy Istvánt az ország nádorává teszi, majd öt év leteltével királyi főlovászmesterré teszi. A következő években szertelen uralkodása miatt Zsigmond körül sűrűsödik a levegő, ezért ellene országszerte meg mozdulások, tiltakozásokvannak. A Kont vezette tiltakozó nemeseket Zsigmond le fejezteti 1393-ban. Laczkfy szembekerül a királlyal elitélve törvénysértő módszereit, köztük a viszony egyre feszültebbé válik. Laczkfy megválik udvari méltóságától 1395-ben. Ez évben hal meg Mária királyné is és Zsigmond újra nősül, Ciliéi Borbálát veszi feleségül. A király sógora lesz Ciliéi Ulrik, már udvari tanácsadó, aki a Kőrösudvarhelyen 1397-ben tartott országgyűlésen Garai Miklóssal Laczkfy István és István nevű rokonát felkoncolja. A vár Laczkfy minden vagyonával együtt a királyra száll, aki még ez évben 5000 arany forintért Kuswli Jakcs fiainak, György, István, és János mestereknek zálogosítja el. 1401-ben az Aynard várbir tok egy részét és a perbáli erdőbirtok egy részét, amit Laczkfy a solymári várhoz csatolt, Maróti Jánosnak adta. árunkat Zsigmond 1404 előtt visszaválthatta, hogy a hatalom ezen bázisa is saját kezében maradjon.


A várbirtok azon ban kevés volt a vár fenntartásához, így birtokcserével Páty felét is a várhoz csatolta. 1404. június 1-én kelt oklevelében Zsigmond "in castro nostro Salmar vocato Prope Budám" szöveggel adja tudtul egyetlen írásos em lékében solymári tartóz-kodását. 1409-ben kelt oklevél említi a várnagy - Johannes dictus Martigna - nevét, aki a "szigeti apácák Csaba nevű birtokát elpusztította, az ottlévő erdők nagy részét kivágatta, sőt az elvitt javakat királyi pa rancsra se adta vissza". Zsigmondot 1410-ben, apja utódaként, német-római csá szárrá koronázzák, várunkat egy évtized múltán feleségének, Borbálának adja, majd lányuk, Erzsébet királyné Albert király feleségéé a vár. Még ő adja várunkat a Korbávia-i grófoknak, akik a királyné halála miatt már az új királynak I.Ulászlónak adják vissza. Már Erzsébet férje Albert király /1437-39/ is Szendrőnél a törökkel vívott ütközet után keletkezett járvány áldozata lett, utóda I. Ulászló a törökkel vívott 1444-es várnai csata hősi halottjaként marad a csatatéren. A király halála előtt nem sokkal várunkat Onodi Czudarnak zálogosítja el, aki egy év múlva tovább adja Rozgony István egri püspöknek 1445-ben.

0 megtekintés0 hozzászólás