Keresés
  • Solymár József

Mátyás megnézi gyermekét

Corvin János, a solymári vár tragikus sorsú gazdája - II. rész


Szokták volt mondogatni, hogy immár kis nép vagyunk, kicsiny az országunk is de történelmünk olyan gazdag, hogy vetekszik a ma legnagyobbakéval, sőt gazdagságban meg is haladja egyik-másikét. Egy gazdag történelemnek pedig többféle olvasata van. Belemélyedni a krónikákba mi, akik nem vagyunk a tudomány felkent papjai, eljátszadozhatunk a gondolattal, mi lett volna, ha hajdan nem így, hanem amúgy alakulnak az események. A történések egyre több fontos és apró részletet tárnak fel a múltból, megzabolázva ezzel az írók fantáziáját. Igaz, a hiteles is lehet érdekes, de azért jó dolog elengedett fantáziával keresni új élményeket, összefüggéseket. Ha történelmi kudarcaink okát keressük, mivel ez iránt mindenkor nagy kedvet mutattunk, észre kell vennünk, hogy királyaink közül éppen a legnagyobbaknak nem sikerült teljesíteni az uralkodók egyik meghatározóan fontos feladatát, hogy arra alkalmas utódok kezébe adják át a kormányzást. Kezdhetjük a sort első nagy királyunkkal, Szent Istvánnal, aki a kellően felkészített Imre herceg tragikus halála után nemcsak atyjaként gyászolt, de uralkodóként is vergődött a megvalósíthatatlan jó utódlás súlya alatt. Másik szent királyunk,



László számára sem adatott meg az alkalmas utód állításának öröme. Hasonló sors várt nagynak mondott Lajos királyunkra, majd a császári koronát elnyerő Zsigmondra is. Egy-egy fejlődést hozó boldogabb vagy nyugalmasabb korszak után újabb zűrzavar, újabb és újabb, a rossz utódlásból és következő megpróbáltatások. Mátyás megpróbálta kivédeni ezt a veszedelmet. Nagyon tudatosan megtette, amit megtehetett de a korai halála megakasztotta átgondolt terveinek keresztülvitelét. Fiából, Corvin Jánosból nagy király helyett tragikus hős lett. De vajon gyönge volt-e valóban, mint azt még egyes lexikonszerkesztők is tudni vélik, vagy a csillagok állása és ráadásul a belső hatalmi viszonyok nem engedték, hogy atyja halála után véghezvigye tervét? Valamennyiünk életútján vannak döntést hozó csomópontok, fontos vagy fontosnak vélt pillanatok. Annak, aki a szerencse forgandóságából kíván leckét venni, ajánlom, szánjon időt arra, hogy megismerkedjék Corvin János életútjával.


* * *


Az Úr 1473-as esztendejében Hunyadi Mátyásnak Budán fia született. Ez az esemény nem váltott ki országos ünneplést, mert a fiúcska nem volt trónörökös, lévén hogy fattyúként, zabigyerekként jött a világra. Azon, hogy a királynak nem törvényes házasságból született gyermeke, senki, talán még a papok sem háborodtak fel, hiszen Mátyás, miután gyermekszülésben elhunyt első felesége, Podjebrád Katalin, már hosszú évek óta özvegyember volt. Pedig sürgős lett volna már az új házasság, az új utód. Sürgős lett volna, de Mátyás dinasztialapítóként nem vehetett el akárkit. Lehetőleg a kontinens legelőkelőbb királykisasszonyai közül kellett neki feleséget szerezni, méghozzá olyat, aki Mátyás diplomáciai tervének megvalósítását is elősegíti. Ki tudja, hányadik szempont lehetett, hogy a választott szép-e, kedves-e, az érzelmek pedig szóba sem kerültek. A fiú születésekor harminchárom esztendős Mátyás ekkorra már nemcsak az uralmát szilárdította meg s vált Európa szerte ismert és elismert személyiséggé de mint férfi is megszerezte a hódító hírnevet. Edelspeck Borbála, a szép boroszlói polgárlány nemcsak egy volt a kalandok közül, mert ha úgy lett volna, nem költözteti át Budára. Az apa kilétét illetően nem támadt semmi kétség. Szilágyi Erzsébet, a nagymama, a szülés után hamarosan látogatást tett a vízivárosi házban, kibontotta a pólyából és megtekintette a csecsemőt.


Felelősségre vonta a bábát, hogy a kicsi két lába nem egyforma de az azzal védekezett, hogy a szülésnél semmi hiba nem történt. A korában sok sorscsapást elviselt Szilágyi Erzsébet a király anyjaként meglehetősen magára maradhatott. Testvére, a királycsinálásban döntő szerepet játszott Szilágyi Mihály számítása nem vált be. Hamar kizáródott az országos politikából és a déli határokat védve a török fogságábaesett. Még jó szerencséjének mondható, hogy nem ölték meg hanem életét becses fogolyként a héttoronyba, a nevezetes Jedrikulába zárva fejezte be. Mátyással szemben meg is fogalmazódott a vád, hogy nagybácsikáját nem nagyon igyekezett kiszabadítani. Szilágyi Erzsébet alighanem első látásra megszerette a rég várt kis unokát. A nagyasszony születési évét nem őrizte meg a történelem. Anynyi bizonyos; az akkori mértékek szerint hosszú életben lehetett része. Így tíz éves korig nevelgethette, óvhatta, védhette Hunyadi János unokáját. Nem csekély személyi vagyona örököséül nem fiát, hanem ezt a fiúcskát tette. Feljegyezték hogy Mátyás, az atya, mivel előbb a megvédelmezendő déli határvidéken, aztán pedig Sziléziában akadt dolga, csak kilenc hónaposan tekintette meg fiacskáját. És vajon mit gondolhatott, amikor a kisdedet karjába vette? Esze ágában sem volt elhanyagolni vagy megtagadni ezt a gyermeket.


A nyugati királyi udvarokban ekkorra már kialakult a házasságon kívül született gyermekek törvényesítésének rendje. Lehet, hogy kevés információval rendelkezem, de mintha az Árpád-házi királyaink családjaiban szigorúbb lett volna az erkölcs. Ezért is vert oly nagy visszhangot Kun László rosszalkodása. Aztán Károly Róbertről köztudott volt, hogy a három házassága mellett egy nagyon ifjan nemzett fattyú fiúcskáról is gondoskodnia kellett. Később ez a gyermek győri püspökként sok gondot okozott atyjának, mert a már akkor a magyar királyi trónt megszerezni vágyó Habsburgokhoz húzott. De terjedt a Hunyadi-házat érintő olyan pletyka is hogy Zsigmond király és császár nem valamifélehőstettért adományozott birtokot a Szibinyáginyi rác famíliának, és fordított oly nagy figyelmet az ifjú Hunyadi János neveltetésére és előmenetelére. Itt is működött az atyai szeretet... Lehet tehát főpap ebből a fiúcskából is, vagy zászlós úr a majd megszületendő királyi utód mellett. Lehet egy új főúri família megalapítója, netán erdélyi vajda, horvát bán vagy az ország nádora. Jeles hadvezér, netán törökverő hős, miként nagyapja volt. És a megállapodás is hamar megszületett.


Amíg ily kicsiny a fiúcska, nevelje, gondozza őt nagyanyai szeretettel Szilágyi Erzsébet. Szegény Edelspeck Borbálának azt a szerepet szánta a sors hogy mindenkor csak a háttérbe húzódva alig-alig létezzen. Ha fiacskáját a kiváltságosok között akarta látni, vállalnia kellett, hogy elszakítsák tőle, és csak nagyritkán láthassa. Ez a döntés hosszú időre meghatározta Jánoska sorsát. Egy évtizedet tölthetett nagyanyja védőszárnyai alatt. Ez az időszak elegendő volt ahhoz, hogy hitelesen ismerje meg a Hunyadi-ház jeles nagyjait és tragédiáit. Nem lehetett könnyű megértenie, hogy az apja király de ő nem királyfi. Nagy rejtély lehetett egy nyiladozó eszű kisfiú számára. Két éves volt, amikor 1476-ban apja számára meghozták a nápolyi királykisasszonyt, az új feleséget. Arról hogy milyen érzelmekkel viseltetett Szilágyi Erzsébet unokája iránt, tanúságot tesz végrendelete amelyben nem csekély személyes vagyonát nem a fiára hanem Jánoskára, az unokára hagyta. Gondolva arra, hogy a nápolyi asszony növekvő ellenszenvvel tekint a fattyúra.

0 megtekintés0 hozzászólás