top of page
Keresés
  • Szerző képeTamás Milbich

Van, amit a földgyalu sem pusztíthat el …

Frissítve: márc. 3.



Az 1970-es években Solymárról több újság, többször is cikkezett. Fókuszukban az egykori téglagyár (ma építőanyag kereskedés) közelében talált római kori emlékeink felfedezése állt. Akkoriban kisebb szenzációnak számított ez az országos sajtóban. A cikkek zöme Valkó Arisztid és Jablonkay István helytörténészek közbenjárása, a feltáró muzeológus régészek munkája, valamint a leletek jelentősége mellett a Viviánus sírkövet megtaláló Taller (Fekete) János traktorost is megemlítik. (Ő volt az, akinek ekéje kifordította szántáskor a jelentős eszmei értéket képviselő sírkövet a földből, és az általa, 1991-ben indított petíció révén maradt használatban a ma ismert solymászos címer.) 


Érdekes ezeket a médiaemlékeket újra felidézni, hiszen Vivianusznak, ennek a második században élt kisfiúnak emléke különös jelentőséggel bírhat a modern kori Solymár számára. Ha az “istenek” is úgy akarják, Vivianus neve egy új köztéri szobor apropóján sokáig hirdetheti majd településünk kulturákat átívelő múltját, régi-új identitást kölcsönözve a városiasodó közösségnek. Az újságcikkek erősen hangsúlyozzák, hogy Solymár az ország legrégebbi települései közé tartozik, és az itt talált sirkő egyenesen egyedülálló. Van mire büszkének lennünk, ez nyilvánvaló a régi cikkekből. Örömmel közjük újra ezeket az írásokat honlapunkon. Elsőként itt a Pest Megyei Hírlap 1970. június 28-i, vasárnapi cikke, “Pannónia legnagyobb urnatemetőjét tárják föl Solymáron - értékes régészeti leletek a földgyalu nyomában” címmel, Magyar László tollából: 


"Az ország évszázados és évezredes titkokat rejtegető földje soha olyan közlékeny nem volt, mint napjainkban. Egyre bőbeszédűbben vall a messzi múltról, a rajta élt és rég letűnt népekről. A vallomásra azok a földmunkák késztetik, amelyek - velejárói az országszerte folyó nagyarányú építkezéseknek. A robusztus földgyaluk és talajgépek nyomában olyan régészeti anyag kerül napfényre, amilyenről a legfantáziadúsabb archeológusok sem álmodhattak soha, és amelyek sokszor történelmi ismereteink módosítására kényszerít bennünket, vagy választ ad eddig megoldhatatlannak tűnt izgalmas kérdésekre. A legfrissebb régészeti szenzáció színhelye Solymár, Mátyás király egykori vadászkastélyának környéke, amely néhány lelkes helytörténeti kutató fáradhatatlan munkájának eredményeképpen már-korábban is szolgált néhány meglepetéssel. Dr. Valkó Arisztid; a Solymáron élő zenetörténész és muzeológus; találta meg, és tárta föl annak a solymári várnak az alapfalait, amelynek csak néhány régi okiratban volt korábban nyoma. Kutatásai során a vár maradványai körül őskori települések néhány nyomát is megtalálta, a kőkorszak és a bronzkor emberének emlékét, de előkerült a felszín alól egy-két fibula és padlóburkoló sokszögű kőlap is, a római kor becses emléke. A tüzetesebb további kutatásra nem volt lehetősége, bár feltételezte, hogy a solymári föld mélye még igen sok római emléket rejteget. Feltételezés most fényesen igazolta a földgyalu. 


Solymáron tavaly nagyarányú építkezés kezdődött, egy nagy teljesítményű, korszerű cserépgyár építése. A gyár vaskos betonpilléreken álló hatalmas csarnoka úgyszólván már készen várja a külföldről megrendelt modern gépeket. A talajgépek megkezdték a gyárhoz tervezett iparvágányok pályájához szükséges földmunkákat. A várhegy szomszédságában egy kisebb emelkedés esik a kijelölt pálya útjába, ezt vették munkába a földgyaluk. Közben egy fiatal solymári traktoros, Taller János, a megbolygatott határban egy hatalmas kőtömbre bukkant. A közel két méter hosszú és hetven- nyolcvan centiméter széles, több mint hat mázsát nyomó tömböt daru segítségével hazaszállította. Arra gondolt, hogy épülő házához használja föl. Amikor alaposabban szemügyre vette, domborművű díszítményeket és feliratokat talált rajta. Fölfedezéséről azonnal értesítette dr. Valkó Arisztidet, aki megállapította, hogy egy művészien megmunkált római sírkő került napfényre. A sirkő (a képen) felső részén egy férfi és egy nő domborművű portréja látható, alatta áldozati jelenet, ez alatt pedig egy lovas kocsi, rajta emberi alakokkal. A latin nyelvű felirat is kibetűzhető a kő alján.

 

A lelkes helytörténész állandóan figyelemmel kísérte a földgyaluk munkáját. 

Néhány héttel ezelőtt a nyomukban két, aránylag épségben maradt halotti urnát talált. Fölfedezéséről tájékoztatta a Nemzeti Múzeum régészeit, akik szemlét tartottak a lelet színhelyén, megállapították, hogy a földgyalu egy római korból, mégpedig időszámításunk első századának második feléből származó urnatemetőt bolygatott meg. Az építkezés vezetősége a régészek kívánságára felfüggesztette a talajmunkákat, a Nemzeti Múzeum pedig néhány nap múlva nagy apparátussal megkezdte Solymáron. a leletmentő ásatásokat. A munkát dr. Kocztur Éva, a múzeum tudományos munkatársa a helyszínen irányítja. Alig néhány napi ásatás után kiderült, hogy Solymáron a maga nemében eddig egyedül álló urnatemetőre bukkant. Rengeteg halotti urna került elő a felszín alól, alig hatvan-hetven centiméter mélységből. Az urnák körül igen sok fibulát, gyöngyöt, cserépedényt, korsót is találtak, sőt két római érmét is, és föltártak néhány csontvázas sírt is. A régészek szerint ez a temető abból az időből származik, amikor Pannóniában már százéves volt a római uralom, és megkezdődött a keveredés a kelta őslakosság, valamint a hódító rómaiak vallási, temetkezési kultusza között. Kétségtelennek látszik, hogy Solymár szerves része volt annak a katonai körzetnek, amelynek Aquincum volt a központja. A solymári leletanyagot a Nemzeti Múzeumba szállítják, ahol az ásatás befejeztével megkezdik tudományos feldolgozását." 


A Magyar Hírlap nyári (1970. Július 7.) számában “Pannónia legnagyobb urnatemetőjét tárják föl Solymár határában” címmel így ír: "Budapest töszomszédságában, a Pilis ölében húzódik meg a kis Solymár község, amely a jelek szerint hamarosan rangos helyet kap az ország archeológia térképén. A Nemzeti Múzeum régészei Mátyás király hajdani vadaskertjének területén egy olyan nagy kiterjedésű római urnatemető feltárását kezdték meg, amely a maga nemében egyedülálló Pannóniában. A régészek Solymárt eddig is számon tartották, amióta - néhány évtizeddel ezelőtt - napfényre kerültek egykori várának alapfalai. A község egyik régi lakosa, dr. Valkó Arisztid nyugdíjas muzeológus, a lelkes helytörténeti kutató bukkant rájuk a Várhegy felszíne alatt, régi okmányok adatai alapján kutatva. A solymári várat 1496-ban szerezte meg Ulászló király, vadászkastély céljaira. Mátyás királynak is kedvelt vadásztanyája volt. A törökök rombolták le. Valkó Arisztid bronzkori emlékeket, csont-maradványokat, cserépdarabokat, egész finom kidolgozású kerámiákat, sőt egy római fibulát és egy sokszögű padlóburkoló kövecskét is talált körülötte. Leleteiből azt következtette, hogy Solymár helyén már az őskorok embere is megtelepedett, később pedig római település volt, szoros kapcsolatban Aquincummal. Lakásán valóságos múzeumot rendezett be leleteiből. Gyűjteményének tudományos értékét bizonyítja, hogy azt a Nemzeti Múzeum saját felügyelete alá vonta.


A földgyaluk nyomában


Tavaly fejlődésének nevezetes szakaszához érkezett a kis Solymár. Várhegyének szomszédságában nagyszabású építkezés folyik: egy nagy kapacitású, korszerű cserépgyár építése. Már állnak a gyár hatalmas csarnokának betonpillérei, fölöttük elkészült a tető vasszerkezete is, a télen pedig megkezdődött a gyári kisvasút pályájának talajmunkája. A csarnok közelében kis domb emelkedik, a földgyaluk ez ellen indultak rohamra. Valko Arisztid egy másik lelkes helytörténeti kutató, dr. Jablonkay István solymári tanár társaságában gyakran megjelent a talajmunkák színhelyén, mert számítottak rá, hogy a földgyaluk nyomán értékes régészeti anyag kerülhet felszínre. Várakozásukban nem is csalódtak. Május közepe táján a dombtető legyalult felszínén egy kisebb és egy nagyobb urnát találtak, bennük halotti hamvak maradványaival. Az urnákat Valkó hazavitte és gyűjteményében helyezte el. Közben egy solymári traktoros, Taller János szintén értékes leletre bukkant: egy feliratos és domborművekkel díszített római sírkőre. A halott neve (Vivianus Filius Artii) jól kibetűzhető rajta, a latin szöveg alatt egy férfi és egy nő domborművű arcképe látható, alatta áldozati jelenet, ez alatt pedig egy meredek úton haladó négykerekű lovaskocsi. Június elején a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársai, dr. Kocztur Éva és dr. Soproni Sándor megjelentek Solymáron, hogy elkészítsék a Valkó-féle magángyűjtemény leltárát. Valkó felhívta figyelmüket a két római urnára, majd elkalauzolta őket a lelőhelyre, ahol megállapították, hogy a leletmentés érdekében azonnali intézkedésre van szükség. A cserépgyárat építő Nehézipari Építő Vállalat vezetői a régészek kívánságára készségesen félbehagyták a talajmunkát. Néhány nap múlva pedig a Nemzeti Múzeum tizenhat tagú munkásbrigádja jelent meg Solymáron, és dr. Kocztur Éva irányításával megkezdte a helyszínen a szakszerű ásatási munkát. Már az első napokban igen sok urnát találtak, mintegy hatvan centiméterre a föld felszíne alatt. Menet közben derült ki, hogy nagyobb arányú föltárási munkára van szükség. Az építővállalat megígérte, hogy szeptemberig is szünetelteti a talajmunkát.


Keveredő kultuszok


Dr. Kocztur Éva érdeklődésünkre ezeket mondta a -solymári ásatásokról:

- A jelek szerint a solymári lelet régészeti és történelmi szempontból egyaránt igen nagy jelentőségű, mert ilyen viszonylag teljes urnatemető még sehol másutt nem került elő az egykori Pannónia területén. Külön érdekessége, hogy abból a korból, időszámításunk első századának második és második századának első feléből származik, amikor már

megkezdődött a benszülött kelta lakosság és a hódító rómaiak kultikus szokásainak keveredése. A temető területén ugyanis csontvázas sírokat is találtunk, a római szokás szerint elhamvasztott halottak urnái között. Találtunk eddig két érmét is, az egyik Domitianus, a másik Hadrianus császár pénze volt. De az érméknél biztosabban meghatározzák a temető korát az urnák mellett és a csontvázas sírokban talált fibulák. Az ásatások felszínre hoztak régebbi, a rézkorból, a bronzkorból, a korai és a későbbi római korból származó emlékeket is. A már feltárt anyag egymagában is nagy jelentőségű, lehetséges azonban, hogy az ásatás még hoz számunkra néhány meglepetést. 

A régészek szerint, amikor ezek a solymári urnák a földbe kerültek, Pannóniában már száz éves volt a római uralom, és akkortájt épültek ebben, a Rómától annyira távol eső tartományban az első táborok."


Szintén Magyar László egy későbbi cikkben ugyanerről cikkez: “Gazdag leletek - Múzeumépítési tervek - A solymári tanács segítségét várják


A Pilis ölében meghúzódó Solymár nagyközség területén épül az ország egyik modern tégla- és cserépgyára. Az építkezéssel kapcsolatos földmunkák során került napfényre - amint arról annak idején már számot adtunk - Pannónia legnagyobb urnatemetője. Nyomaira dr. Valkó Arisztid nyugalmazott muzeológus, az ismert solymári helytörténész

bukkant és felfedezéséről értesítette a Nemzeti Múzeumot. A múzeum régészei azonnal megkezdték a leletmentő munkát. Itt, Mátyás király hajdani vadaskertjének területén megkezdték a nagy kiterjedésű római urnatemető feltárását. Ennek eredményeképpen számos olyan új adattal gazdagodott Solymár helytörténete, amely a régi feltevések módosítására késztette a szakértőket.


Az egyik legrégibb település


Az archeológusok Solymárt, ahol Mátyás király vadászkastélya állt, már korábban is számon tartották, főleg azóta, hogy dr. Valkó Arisztid a Várhegy felszíne alatt megtalálta a solymári vár alapfalait. Néhány régi okmányban volt csak nyoma ennek a várnak, azt is tudták róla, hogy Ulászló király 1496-barn szerezte meg és vadászkastély céljaira használta. Solymár később Mátyás királynak is kedvelt vadásztanyája volt. A várat a törökök rombolták le, majd minden nyoma eltűnt a föld színéről. Valkó Arisztid a régi okmányok alapján kezdte meg a kutatást és nemcsak a vár alapfalait tárta fel, hanem sok olyan leletre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy Solymár egyike az ország legrégíbb településeinek, már a bronzkorban is lakott hely volt, a római korban pedig népes katonafalu terült el a helyén, mint az aquincumi katonai körzet egyik fontos állomása. A feltárt leletekből a helytörténész valóságos múzeumot rendezett be lakásán. Gyűjteményének tudományos értékét bizonyítja, hogy a Nemzeti Múzeum saját felügyelete alá vonta. A cserépgyár építésével kapcsolatos földmunkáikat állandóan ellenőrizte, így találta meg az első urnákat is.


Egy másik lelkes helytörténeti kutató, dr. Jablonkay lstván tanár segítségével tovább folytatták a kutatásokat. Közben egy fiatal solymári traktoros, Taller János szintén érdekes leletre bukkan a közelben: egy latin feliratos és domborművel díszített római sírkőre, amely megőrizte az alája temetett római vitéz nevét is: Vivianus Filius Artii volt a halott neve. A Nemzeti Múzeum leletmentő brigádja dr. Kocztur Éva muzeológus vezetésével kezdte meg Solymáron a kutatásokat, amelyek mindenben igazolták Valkó feltevésének hitelességét. Száznál több urnát találtak a 150 feltárt sírban, különböző egyéb mellékletekkel, fibulákkal, korsókkal, ételmaradványokkal, tálakkal együtt. A leleteket a Nemzeti Múzeumba szállították és megkezdték az anyag tudományos feldolgozását, restaurálását. Találtak néhány római kori érmét Is, köztük Hadrianus és Domitianus pénzét, amelyek alapján pontosan meghatározták a temetkezések korát. Az umás sírok között feltártak néhány csontvázas sírt is. Ezek azt bizonyítják, hogy az időben, időszámításunk első és második századában már keveredett a hódító rómaiak temetkezési kultusza a kelta őslakosság temetkezési szokásaival. 


Ikrek a sírban


Dr. Kocztur Éva a napokban vetített képekkel illusztrált előadást tartott a solymári ásaitásokról a Kossuth Klubban. Elmondotta, hogy a római temetőben feltárt 150 sír közül 32 csontvázas volt, 90 pedig urnás. A sírokban 9 érmét találtak. Megállapítása szerint ezen a helyen egy korábbi periódusban is temetkeztek már, de a régi sírokra a második és harmadik században, a római uralom idején, újból rátemetkeztek. A sírokból számos ruhakapcsolótű, úgynevezett fibula, ezenkívül gyűrűk, nyakláncok, függők és lándzsák kerültek elő. A csontvázas sírokban a halott mellé helyezett ételes tálakat és italos korsókat is találtak. A legérdekesebb sírnak azt találják, amelyben egy női csontvázat

leltek, medencecsontjai között egy kis magzat csontjaival, és közvetllen közelében egy másik magzat csontmaradványaival. Lehetséges, hogy a nő szülés közben halt meg, ikreivel együtt. Dr. Valkó Arisztid elmondotta még, hogy Solymáron kezdeményezésére kulturális bizottság alakult a régészeti kincsek megőrzésére. A bizottság két mérnöktagja elkészítette Mátyás király vadászkastélyának rekonstruált tervét. A terv szerint a kastély egykori toronyrészét egy emelet magasságig újraépítenék, megfelelő módon befednék és falai között helyeznék el aztán a régészeti anyagot. Ez a gyűjtemény valószínűleg Solymár egyik vonzó idegenforgalmi érdekessége lenne. A környéken előkerült régészeti anyag tanúsága szerint az egész környék szerves része volt a rómaiak katonai településének, és egy igen fontos hadiút vezetett kereszitül rajta. A terveket rövidesen fölterjesztik a Műemlékek Országos Felügyelőségéhez, és a további munkálatokait a felügyelőség irányításávial végeznék. A bizottság bízlik abban, hogy a tervek megvalósításához Solymár megfelelő összeget biztosít. "



Összeállította:

Milbich Tamás

A cikk megírásához köszönet Taller Juditnak.


188 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page