MENÜ
Visszagördítjük az idő kerekét, hogy elmerülhessünk a középkori solymári vár mindennapjaiba; láthassuk azt, amire ma már senki sem emlékszik. A vár romjait ugyan példaértékűen helyreállították, azt azonban, hogy hogyan is festett egykoron, csak a feltárt régészeti leletek figyelembevételével, történelmi háttérismeretekre támaszkodva, a korra jellemző építészeti trendek áttekintésével, és legfőképpen a fantázia segítségével tudjuk elképzelni.
Tartson velünk, végigvezetjük Önt a solymári vár történetén!
-
Kinek volt a vára, és kik laktak benne?
-
Első tulajdonosa vélhetően Csáktornyai Lackfi István nádor volt, aki a 14. század második felében jutott a birtokhoz, és a század végén építtette meg a kis alapterületű főúri kővárat. A várépítés célját sajnos nem tudjuk, csak elképzeléseink vannak róla. Nincs kizárva azonban, hogy egy korábbi birtokos, Drugeth Vilmos nádor akár már előtte megkezdte a vár építését, melyet a Lackfiak csak befejeztek. A vár ezt követően hozzávetőlegesen 200 éven keresztül a pilisi táj ezen részének egyik meghatározó építménye volt. Falai pihenést, örömöt és biztonságot nyújtottak királyoknak és főúri méltóságoknak egyaránt. Kedveltségének fokmérője leginkább II. Ulászló ránk maradt leveléből világlik ki, amiben azt ecseteli, hogy mennyire jó, amikor itt a vadászatban kipihenheti világi fáradtságait.
-
Királynéi várként sokáig szolgálta a méltóságok kényelmét úgy, hogy Visegrád és Buda közt csupán ez a méreteiben nem túl jelentős erősség állt. Ebből is látható, hogy várunk leginkább reprezentatív célokat szolgált, szimbólumként büszkélkedhetett vele éppen aktuális birtokosa, de politikai illetve taktikai tényezőnek sem volt elhanyagolandó, itt a királyi székhely közelében. Mindemellett tény, hogy a néha felbukkanó elit szórványos látogatásain kívül legföljebb várnagyok és a királyi familiárisok lakhattak benne.
-
Ismereteink szerint a következő tulajdonosok birtokolták: 1352-től Lackfi István, 1397-től Kusalyi Jakcs István, 1404-től Luxemburgi Zsigmond király, 1420-től Cillei Borbála királyné, 1435-től Sano (rablólovag), 1437-től Luxemburgi Erzsébet királyné 1442-től a Korbáviai család, 1444-től Ónodi Cudar Jakab, Simon, és Vilmos, 1445-től Rozgonyi Simon érsek, Rozgonyi György és Sebestyén, 1449-től Hunyadi János kormányzó, 1450-től Rozgonyi Simon érsek, 1455-től Garai László, Garai Jób és Újlaki Miklós, 1481-től Hunyadi Mátyás király, 1482-től Corvin János herceg, 1496-tól Ráskai Balázs és Ráskai Tamás, 1511-től Salmary (Zempleki) Tamás, Sámboki Adorján és Solymári Margit, 1514-től Podmaniczky János, 1518-tól Thurzó Elek, 1526-tól Bakics Pál, 1528-tól Bakai Demeter, 1531-től Buda város tulajdona.
-
A vár építési munkálatai nem sokban térhettek el a kor általános várépítési technikáitól. Elsődleges cél volt, hogy minél rövidebb idő alatt védhető, de lakóhelyül is szolgáló erődítmény készüljön, így az építkezést (az európai trendeknek megfelelően) a lakótorony illetve a körítőfalak felhúzásával kezdték meg. A Mátyás-domb eredeti magasságát valószínűleg letarolhatták addig a síkig, ameddig a vár kiterjedését tervezték. Az így nyert, jól faragható homokkőanyagból a palotaépületet és a körítőfalakat is fel lehetett építeni. Nincs kizárva azonban az, hogy már ekkor szükség volt a további nyersanyagra. A későbbi építkezések és átalakítások mértéke egyértelműen erre utal.
-
Hogyan épült fel?
-
A modern logisztika ebben az esetben azt kívánná, hogy a nyersanyag pótlását a szomszédos kőbányákból vegyék igénybe az építők, de ez, abban az időben a várdomb adottságai és a munkaerő helyi volta miatt is korlátozott volt. A szállítás itt legfeljebb a faragott elemekre vonatkozhatott. Így az egyetlen lehetőség a várhegy nyersanyaga maradt. Ennek kinyerése lehetett a későbbi igen mély, kifalazott gödör létesítésének célja, mely találóan a "mélypince" nevet kapta. Ez a gödör kifalazva aztán tárolásra és akár lovagterem kiépítésére is lehetőséget adhatott.
-
Miért pont ide építették?
-
Egyszerűen azért, mert nagyon jó rálátást biztosít a környékre. A várhegy a Budai-hegység északnyugati nyúlványán található, ami - kissé rejtve -, mégis nagyon jó pásztát biztosít (a mai napig) a bécsi úti völgyre, ami a nyugati forgalom ellenőrzésére volt alkalmas. Másrészt volt egy másodrangú útvonal is, a jelenlegi hidegkúti út, ami szintén alkalmas volt Buda megközelítésére. A várdombról mind a két út forgalmát kényelmesen megfigyelhették, és a birtokos azonnal értesülhetett a jelentősebb mozgásról ami a királyi székhely közelében történt.
-
Az épület kezdeti stílusára erősen hathatott a Magyarországon kibontakozó gótika, ezt követően pedig a korai és az érett reneszánsz is rajta hagyhatta keze nyomát. Ezt több, a helyszínen talált régészeti lelet is alátámasztja. A török veszély közeledtével átépítették, keleti irányú öregtorony, nyugati irányú figyelőtorony és belső várfal épült, így kezdeti arculata is várkastéllyá, erődítmény-szerűvé érett. Ennek megfelelően a vártúránakat is két periódusra osztottuk, egy korai és egy késői látványvilágra.
-
Hogyan nézett ki?
-
Hol volt a bejárat?
-
Ez mindmáig vita tárgya. Mivel az eddigi kutatási eredmények csak találgatásokra adhatnak okot, egykori, valódi helye homályba vész. Vannak akik azt feltételezik, hogy a vár bejárata ott volt, ahol ma is, de a várdomb középkori megközelítése megtévesztő képet mutat. A várhoz vezető mai út a XVIII. századtól kezdve alakult ki fokozatosan, és az 1970-es évekre kitaposott ösvénnyé vált. Azonban a vár alaprajzi struktúrájából és építészeti történetéből arra lehet következtetni, hogy a középkori megközelítése nem ennyire egyértelmű. Valódi bejárata a lejtős keleti domboldalon lehetett, melyet egy faszerkezetes híd kötött össze a Buda felé vezető fennsíkkal. A reneszánszkori átépítések is arra engednek következtetni, hogy az eredeti bejáratot igyekeztek védeni azzal a céllal, hogy ha az ostromló betör a kapu felől, akkor ne jusson be a várudvarba. Mindenesetre a további kutatások talán választ adhatnak erre a sarkalatos kérdésre is.
-
Voltak várostromok?
-
A filmekből ismert hatalmas várostromok aligha lehettek várunkban, bár teljességgel kizárni nem lehet. Ez legfőképpen adottságaival magyarázható; kis alapterületű, alacsonyan fekvő reprezentációs várként, erre nem is nagyon volt szükség. A vár első kutatója, Valkó Arisztid kutatásai során talált kisméretű kőgolyókat, melyből azt következtette, hogy a várostromlók nagyöblű mozsarakkal lőttek a tetőre és a falakra. Hogy mikor és hogyan ostromolták a várat, nem tudjuk. Különleges, viszályos pillanatoknak azonban biztosan tanúi lehettek falai, hiszen okleveles emlékek szerint Borbála királyné 1435. nyarának végén kisebb sereget toborzott az önkényesen elfoglalt solymári vár visszafoglalására. De később a Podmaniczkyak törvénytelen birtoklásáról is van tudomásunk, ami szintén szülhetett konfliktusoktól terhes időszakokat. Bár hadászati szerepe nem mondható jelentősnek, mégis az a tény, hogy a mohácsi csata utáni időszakban erődítménnyé formálták arról árulkodik, hogy valamilyen védelmi funkciót mégis csak szánhattak neki a birtokosai. Várostromra utaló egyértelmű nyomokat az eddigi feltárások nem igazoltak.
-
Régészeti ásatások nyomán a palota egyik elüszkösödött, megégett födémgerendájának maradványai kerültek elő, ami arra enged következtetni, hogy a vár vesztét lángok okozták. Hogy mikor, és milyen körülények között történhetett ez az esemény, sajnos nem tudjuk. A pusztulás mikéntjére éppen az információhiány miatt számos variáns létezik. Annyit viszont valószínűsíthetünk, hogy 1541-ben, vagyis Buda bevételét követően török csapatok járták végig a buda környéki falvakat, és már ennek hírére sok falu elnéptelenedett. Egyesek azt vélelmezik, hogy a solymári vár még a törökök megérkezése előtt kiürült, a veszedelem hírére a falu lakossága azonnal elmenekült, csakúgy mint a várat védő maroknyi őrség. Így a várat végül maga a budai várnagy gyújtatta fel, hogy ne kerülhessen épségben a török kezére. Sokan gyanakszanak arra, hogy a vár pusztulását kisebb csetepaté okozta, amiben a török ostromlók gyújtották fel a palotát és a várat. Az biztos, hogy 1571-ben már oszmán kézen volt az egész környék, csakúgy mint az egykori solymári vár.
-
Hogyan pusztult el?
-
Mi történt a várral ezután?
-
A törökök nem tartották stratégiailag jó helyen lévőnek a solymári várat. Ez abból is látszik, hogy romjait nem újították fel, nem alakították át újabb erősséggé. A hódítók jelenlétére semmilyen régészeti, ásatási lelet nem utal. Hadászati és központi szerepét a mai Pilisvörösvár területén felépített egykori török palánkvár vette át. A solymári vár üszkös gerendái idővel elkorhadtak, sok évtizeden keresztül az enyészeté lettek a csupasz kőfalak. Bár pusztaként jegyzik 150 éven keresztül Solymárt, nem biztos, hogy teljesen néptelen volt. Elképzelhető, hogy a környéken letelepedett hódító oszmán birtokosok, mezőgazdasági célokra, raktározásra használták fel a vár maradványait.
Miután megszűnt a 150 éves török megszállás, elkezdődhetett az új élet megteremtése. Először szerb telepesek jelentek meg, akik hozzáláttak az itt talált középkori maradványok feldolgozásához, azonban ezt a munkát végül az 1700-as évek elejétől több hullámban ideérkező bajor, baden-württembergi és frankföldi német telepesek fejezték be. A vár falait építőanyagként, a várhegyet pedig kőbányaként használták új otthonaik megteremtéséhez. Az 1800-as évek elején még állhattak a vár bizonyos falrészei, de 1875-re már biztosan kitermelték az összes elérhető "alkatrészét".
