Corvin János, a solymári vár tragikus sorsú gazdája - VII. rész
Az ifjú Corvin János előtt előbb tehát megnyílni látszott, de azután hamar be is zárult az az út, hogy származását törvényesítve nemcsak magánvagyonát és adósságait, de a királyi trónt is örökli Mátyástól, és folytatója lehet a félbemaradt életmű tovább építésének. A nagy csalódás idején, amikor közreműködésével másnak fejére került a Szent Istvántól öröklött korona, ebben a krízishelyzetben azzal vigasztalódhatott, hogy van számára másik életút is, hiszen nevelője, Szilágyi Erzsébet jól eszébe véshette, hogy ő nemcsak Mátyás fia, de Hunyadi János unokája is, aki nem volt ugyan király, de az országot szolgálva, védelmezve nagyobb becsületet és maradandóbb hírnevet szerzett sok uralkodóénál.
Amikor a végső alkut megkötötték, Corvin János megpróbálta elérni, hogy az erdélyi vajda hivatalát kapja meg. Ám Ulászlót alighanem Bakóczék figyelmeztették: ne örökölhesse meg a herceg öregapjának, Hunyadi Jánosnak hivatalát. Erdélyben népszerű ember ő; csináljanak belőle inkább horvát bánt, ott aztán keresheti a rokonokat, barátokat! Így is lett. A koronázás után Corvin János elindult, hogy pénz, sereg és támogatás nélkül átvegye hivatalát ezen a török veszélyeztette területen. Tudnunk kell: a horvátok nem voltak meghódított népek, ők csatlakoztak. Megvolt a maguk államszervezete és arisztokráciája is. Az egyik legtekintélyesebb família a Frangepánoké volt. Nekünk, akik évszázadok távlatából tekintünk vissza az akkor történtekre a Frangepán név hallatán más későbbi események is az eszünkbe jutnak, amelyek a magyar és horvát további sorsközösségünkre utalnak.
Egy magyar összeesküvés részeseként hurcolták vérpadra Zrínyit és Frangepánt. Az egyik, Zrínyi Péter, a magyar történelem legnagyobb hősnőjének, Munkács vára védelmezőjének, II. Rákóczi Ferenc anyjának édesapja volt. Társa a vérpadon Zrínyi Ilona nagybátyja volt. Igen, Zrínyi Ilonát Frangepán famíliából származó anya szülte. Gondolom, hogy amikor a közös múltunkba visszatekintgetünk, nem akadhatunk meg mindig Jellasicsnál... A Frangepánok hírneve és tekintélye ez időkben jócskán túlnőtt Horvátország határán. Nemcsak Velence előkelőségei közt tartották őket számon, de ápolták a rokonságot Milánó királyi családjával is. Frangepán Bernardin, Modrus grófja a família legtekintélyesebb tagja erősen ellenezte, hogy Corvin János életfogytig horvát bán lehessen. János hercegnek tehát meg kellett nyernie Bernardin gróf jóindulatát.
Corvin János modrusi látogatásaiban nem várt fordulat következett be. A horvát arisztokratának nemcsak derék fiai voltak, de négy leánygyermeke is. Közülük a második, Beatrix, alighanem Mátyás új feleségének tiszteletére kapta ezt a nevet és egy ideig a királynő környezetében nevelődve tanulta az úrnőhöz illő viselkedést. A királyi udvarban a fiatalok láthatták, talán ismerhették egymást, de az ifjú herceg akkor egy képbe, egy álomképbe volt szerelmes. Mostanra már eljött az ideje, hogy a nagy ábrándot egy valóságos érzelem váltsa fel. Több mint félezer év távlatából, hiteles dokumentumok híján nehéz lenne bizonyosat állítani, de úgy tűnik, hogy szerelmi házasság kötődött, és saját vejét már Frangepán Bernardin is szívesebben elfogadta örökös horvát bánnak.
Az 1496 márciusában megkötött házasság meghívottjai egyben egy kisebbfajta összeesküvés részesei is voltak, mert akkorára már kiderült, hogy Dobzse Ulászló megválasztása nem volt szerencsés döntés. Corvin János viszont ahelyett, hogy a mozgalom élére állt volna, ifjú feleségével elvonult a volt fejedelmi városba, az Urna folyócska völgyében lévő Bihácsra. Nem érte be a mézeshetekkel, próbálta nem tudomásul venni a világból érkezett híreket, mintha más dolga sem lenne, minthogy a házasságkötésük után kilenc hónapra megszületett, Szilágyi Erzsébet keresztnevét öröklő leánykájuk bölcsőjét ringassa. Átmenetileg csöndesebb évek voltak ezek. Murad szultán az újabb hódítások helyett a birodalma belső rendjét kívánta megszilárdítani. Nagy hadjáratok helyett helyi csatározások folytak, Corvin János, ha kellett, komoly anyagi áldozatot is vállalt, jól helytállt,
Hunyadi János unokájaként viselkedett és így is tartották számon. 1500-ban, a második évezred derekán felébredni látszott a keresztény Európa. A pápa és a velencei köztársaság komolya anyagi felajánlást tett, de a közös fellépés végül elmaradt. A császár, mivel saját tartományait nem érezte közvetlenül veszélyeztetve, kitért az akcióban való részvétel elől. Pedig ennek a harcnak minden valószínűség szerint Corvin János lett volna az egyik központi figurája.