Szellemjárás a várban - 2025

A “Szellemjárás a várban” elnevezésű rendezvény idén még inkább a helyi folklór babonás hiedelmeinek játékos megismerésének jegyében zajlott. Az esemény szervezője a helytörténeti gyűjtemény volt, a Güglerek történelmi újrajátszó csoport és más önkéntesek bevonásával. A harminc regisztrált látogató szemmel láthatóan örömmel és lelkesedéssel vett részt a szabadulószobára emlékeztető kincskereső játékban. A résztvevők a kulcsos háznál találkoztak, ahonnan csapatokat alkotva elindultak a vár bejáratához. Itt már gyanús zajok és fények figyelmeztették őket a “másvilági” kihívásokra. A játék a “kaszás” eligazító szavai után harangszóra indult, a játékosok forgó rendszerben járták végig a különböző állomásokat. 

A feladatokat mindenhol egy jellegzetes, a solymári folklórból ránk maradt lény megformálójától kapták a csapatok. Igy is megismerkedhettek például a tüzesemberrel (Feurige Mann), a kulcsárnéval (Slíszlfráu), a pinceemberrel (Khööllemaunn), az ördöggel (Tejvű), a boszorkánnyal (Truut) és a kútleánnyal (Prunemáádl). A rögtönzött csapatoknak össze kellett dolgozniuk, hogy az agyafúrt rejtvények, találós kérdések és ügyességi játékok útvesztőjéből kikeveredjenek. A feladatokra meghatározott időt kaptak, aminek végét a kaszás úgy jelezte, hogy kaszájával könyörtelenül megkongatta a lélekharangot. 

A várkapunál a csapatoknak az ördög rusnya pofázmányán lévő baljós nyílásnál kellett bátorságpróbát tenniük. Az öregtorony bejáratát egy ódon páncélba öltözött marcona lovag "szelleme" őrizte. A vár tornyában a kulcsárné inkább bizonyult segítőkésznek mint gonosznak. Bár a megjelenése ijesztőnek hatott, a hagyomány szerint soha nem lehetett tudni, hogy mikor segít és mikor bánt. A pinceember néma, de bohókás karaktere az esemény külön színfoltja volt. A várkút sötétjébe többen is ijedt kíváncsisággal néztek le, hogy vajon tényleg a kútleány szellemét hallják-e.  A boszorkány csak első látásra hozott hideglelést a játékosokra, kis idő múlva már önfeledt ricsajozás közepette okoskodtak a megoldáson. A tüzesember fényfestéssel és ügyességi játékkal fogadta a versengőket.  És akiktől a vad vadász (Wügyijáger) és csapata nem tudta elkobozni a titkos írás megfejtéséhez szükséges kártyákat, azok segíthettek egymásnak megtalálni a solymári vár kincséhez vezető utat. Volt nagy öröm, a kincsesláda megkerült, még egy középkori legenda elmesélése is belefért.  

Fontos megemlíteni, hogy a rendezvény a helytörténeti gyűjtemény és a Güglerek csapatának közös munkája és szervezése volt, amelyet sok lelkes önkéntes segített és támogatott. Külön köszönet illeti a Riel Kft-t a világításért, a Településüzemeltetési Kft. munkatársait a gördülékeny lebonyolítás lehetőségéért, Barcsik Annát a sminkért, a művelődési ház munkatársait az eszközökért és nyomtatásért. Ezúton köszönjük a résztvevőknek, akik lelkesen tartottak velünk ezen a számunkra is szórakoztató helyismereti élménytúrán.

Milbich Tamás

múzeumi munkatárs