Corvin János, a solymári vár tragikus sorsú gazdája - III. rész
A királlyá emelt Hunyadi Mátyás előbb nem volt eléggé előkelő és hatalmas partner az európai uralkodó családok számára ahhoz, hogy feleséget adjanak számára, később meg Mátyás lett a válogatós. Így jócskán elhúzódott a másodszori párválasztás. Végül Beatrix, a nápolyi király leánya lett a kiválasztott. Érdemes ez esemény kapcsán egy kicsit hátrébb pillantani a történelemben. Nápoly neve nem Beatrix kapcsán bukkan fel először nemzetünk históriájában. Nápolyi királyi sarjadék volt az a Károly Róbert, akinek nagyanyja Kun László királyunk nagyon is erkölcsös nővére volt, s akit az Árpád-ház férfiágának kihalásakor tíz esztendősen sereg nélkül indítottak útnak azzal, hogy érvényesítse a bizonytalan igényt, szerezze meg a magyar koronát. Kíséretében volt néhány kalandvágyó nemes ifjú, akik aztán jeles magyar főnemesi családok alapítói lettek. Károly Róbert idősebb fiára, a nagynak mondott Lajosra hagyta a magyar trónt. Kisebbik fiát viszont egy jó házassággal Nápoly uralkodójához kívánta emelni. Endre nem kellett a nápolyiaknak, és ezt gorombán hozták a világ tudomására: úgy, hogy egyszerűen megölték.
Éjszaka csalták ki a hálószobából a felesége mellől; Johanna, a feslett erkölcsű nem nézte végig nem szeretett férjecskéjének legyilkolását, beérte annyival, hogy amikor Endre kiment, belülről bezárta az ajtót - aztán történjen, ami történik. Lajosnak nem volt könynyű hadjáratot vezetnie öccse halálának megtorlásáért. Útközben jó néhány helyi hatalmassággal kellett megegyeznie vagy megküzdenie. Ez sikerült ugyan, de Nápolyt igazából birtokba venni nem tudta. Az első nápolyi menyecske tehát gonosz fehércseléd volt, de vajon a második nem lépett-e a nyomába? A kezdet ígéretes, reménykeltő volt. Amikor hosszú tárgyalások után Beatrix megérkezett, tizennyolc éves volt. Mátyás a harmincötödik évét taposta. Lévén, hogy a pár jószerivel az oltár előtt látta először egymást, szerelmi házasságról aligha beszélhetünk, de Mátyást talán már a választottjáról kapott festmény sem hagyta hidegen, s amikor megérkezett a művelt s a szépségápolás minden rafinériáját ismerő nápolyi királykisasszony, elmélyült ez az érzés. Hemzsegtek a talján tudósok, művészek és már udvari emberek a királyi udvarban, és nemcsak az asszony körül.
A király az ifjú hitves jószerével lehetetlen kívánságait is teljesítette. Esztergomi érseket, hercegprímást csinált a rokongyerek Hippolitból, nem törődve az országos megbotránkozással. Hihető, hogy ebben a helyzetben Mátyás nagy kedvvel vállalta a kellemes feladatot, és a maga részéről mindent megtett, hogy mielőbb törvényes trónörököse legyen az országnak. Corvin János két éves volt a nevezetes esküvő idején. Úgy tűnt, hogy ez a házasság végleg megpecsételi sorsát. Léte kezdetben Beatrixot nem túlságosan érdekelhette - egy kis zabigyerek: annyi baj legyen. Elvégre Mátyás reá várva nem élhetett szűzi életet. A gondok és feszültségek akkor kezdtek sűrűsödni, amikor a várt trónörökös érkezése egyre inkább késett, és számolni kellett azzal, hogy el is marad. Ha hinni lehet a róla készült domborműnek, Beatrix szépsége az átlagosnál is múlandóbbnak bizonyult. A déli nők gyorsan öregszenek. Mátyás, aki majdnem minden kívánságát teljesítette, egy esetben keményen ellenállt: nem volt hajlandó Beatrixot társuralkodóként maga mellé venni. Maradjon csak meg királynénak, ne akarjon királynő lenni. A sértett asszony gyűlöletét a szerencsétlen sorsú Edelspeck Borbálára zúdította. Tajtékzott, hogy ez a boszorkány tette őt meddővé és megégetését követelte. Katalin veszélyes támadások miatt kénytelen volt zárdába menekülni. Jánoska tízéves koráig hosszúéltű nagyanyja, Szilágyi Erzsébet védelme alatt állt, de Mátyás is törődött sánta fiacskája neveltetésével. Nem tudhatjuk, mikor kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy házasságon kívül született fiát törvényesíti, és őt teszi meg utódjává, de ez a gondolat hamar erős elhatározássá változott.
Döntésébe alighanem belejátszott, hogy a fiú nevelésében helyet kapott Itáliából jött humanisták, így a Corvin könyvtár gondozója nagy elismeréssel szóltak az ifjú magatartásáról, tudományokban való előrehaladásáról. Corvin János egyre nagyobb szerepet kapott a király környezetében. Mátyás alighanem a telki királyi vadaskertbe is magával vihette, és együtt pihentek meg a solymári várban. Különben nehéz lenne megmagyarázni azt a megkülönböztetett vágyódást, amelyet később Corvin János e tájék iránt tanúsított. Hiteles dokumentum nem maradt róla, így csak elképzelhetjük, milyen változások mehettek végbe hajdan abban a bizonyos gyermeklélekben. Hogyan próbálhatta előbb felfogni, hogy ő ugyan a király fia, de nem királyfi. Tulajdonképp senki földjére született, nem tartozik sem ide, sem oda. Már fogantatásakor súlyos hibát követett el. El nem fogadják, csupán megtűrik. Sorsa az örök bizonytalanság. Aztán egyre sűrűbben láthatja apját, a nagy királyt, aki immár nagyobb szeretettel és bizalommal fordul felé. Egyszer csak kiderül, hogy ő mégis királyfi és apja azon munkálkodik, hogy megörökölje a trónt. Ezt a változást sem lehetett könnyű feldolgozni és már Mátyás életében jól kivehető volt, hogy sokan és nagyon elszántan mesterkednek azért, hogy a királyi akarat ne teljesüljön. Az apa és fia új, meghittebb kapcsolatáról Bécs ostroma és bevétele kapcsán maradtak fenn feljegyzések.
Egy elkóborolt kósza ágyúgolyó annak a vezéri sátornak tetejét ütötte át az egyik éjszakán, amelyben Mátyás és fia hált együtt és aludta az igazak álmát. És amikor Bécs városa hosszú ellenállás után végre meghódolt, a diadalmenetet tartó Mátyás jobbján a fia lovagolt. Buda és Visegrád mellett Bécs lett a királyi udvar tartózkodási helye. Mátyásnak ekkor már csak öt esztendő jutott arra, hogy igyekezzen nagyratörő tervét megvalósítani. Ahogy telt múlt az idő, egyre sürgetőbb lett a cselekvés. Mátyás nagyon határozott volt és szemtől szembe senki nem mert neki ellentmondani. A legszívesebben még éltében megrendezte volna utódának koronázási ünnepségét, de ez oly mértékben szembe ment a hazai szokásokkal, hogy lemondott erről a tervéről. Kivette viszont a hűségesküt a fia számára mindenkitől, aki a hatalom közelében volt. Mindenekelőtt az összes várispántól, a különböző méltóságok viselőitől, köztük azoktól, akiket alacsonyabb sorból ő emelt fel maga mellé: Kinizsi, Báthory, Szapolyai s a többiek mind letették a hűségesküt, miként a főpapok is. Mátyás kiengedte a visegrádi fogságból a Corvin Jánost erősen pártoló kalocsai érseket, aki Beatrix mesterkedése miatt kóstolta meg a rabság keserű kenyerét. Beatrix immár nemcsak az anyát, a gyermekét is gyűlölte. A kis fattyú az idő múlásával riválisa lett, mert Beatrix férje elhunyta után királynőként kívánt uralkodni. Nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy efféle megoldásnak nyomát sem lehet találni a magyar uralkodók tekintélyes listáján. Volt egy pont, ahol Beatrix úgy érezte, sikerrel akadályozhatja Mátyás szándékának megvalósítását, János trónra segítését.
A terv megvalósításának fontos részlete volt, hogy a fiúnak királyi házból való feleséget kell szerezni. A tárgyalások sikerrel haladtak. Beatrix hiába próbálta meghiúsítani a tervezett frigyet. A Mátyás udvarában élő itáliaiak igen jó véleményt alkottak és adtak János hercegről, így Milánóból nemhogy ellenezték volna, de inkább sürgették, hogy a megállapodás után a valóságban is elhálják ezt az előnyösnek tűnő házasságot. János megkapta a miniatűr festményt, azonnal beleszeretett a szép Blanka Mária királykisasszonyba. Ő szerette édesapját, és nem a koronázásról, hanem a Blankával való nászról álmodott...