Corvin János, a solymári vár tragikus sorsú gazdája - VI. rész
A csontmezei csetepatéban kifosztott ifjú Corvin János számára újabb kudarcot jelentett, hogy támogatója, Csáktornyai Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, aki kövér teste miatt csepp híján belehalt a menekülésbe, a segítségnyújtásért védence vagyonából önkényesen várakkal, birtokokkal kárpótolta magát, és hamarosan a Habsburgok trónigényének támogatójává vált. A Péterváradra menekült János herceg nem sokáig maradt számkivetettségben, mert a tőle sokkalta agresszívabb, veszedelmesebb trónkövetelők miatt Ulászló számára is sürgőssé vált a megegyezés Mátyás fiával, az ország legvagyonosabb főurával. Életbe lépett egy, már korábban körvonalazódott megegyezés, mely szerint Corvin János nemcsak elismeri, de támogatja is Ulászló magyar királlyá választását, másrészről viszont rendelkezhet öröklött hatalmas magánvagyonával,és hogy ő se maradjon korona nélkül, ő lehet a horvátok királya. Más kérdés, hogy ezt csak lehetőségként kapta, ami megbukott a horvát arisztokraták ellenállásán...
Volt az alkudozásnak még egy kényes pontja. Ulászló nem átallotta azt is kezdeményezni, hogy János herceg önként járuljon hozzá a képviselők által megkötött, de el nem hált házasság megsemmisítéséhez Blanka Mária milánói hercegnővel. Könnyű szívvel megtehetné, hiszen státusza megváltoztatása miatt a milánói uralkodóház tagjai mindenképp el fogják érni a házasság rvényesítését. Ulászló úgy gondolta, hogy Blanka Mária hercegnő alkalmas feleség lenne az ő számára. Ebben a tervezgetésben az sem zavarta, hogy egyrészt volt egy még érvényes, korábbi házassága, és a Bakócz tanácsai szerint Beatrix özvegy királynővel történt esküvés törvénytelensége sem tisztázódott. Az ifjú Corvin János, aki más ügyekben oly könnyen meggyőzhető, elbolondítható volt, ez esetben megmakacsolta magát. Még mindig szerelmes volt a festett arcképbe, amelyet nagy valószínűséggel az akkoriban Milánóban tartózkodó Leonardo da Vinci készített (történelmünk sajnos nem úgy alakult, hogy a kép sorsát ismerhetnénk). Blanka Mária azonban így sem maradt sokáig pártában. Nem csinált rossz cserét, mert császárnő lett belőle. Ulászló pedig a francia királyi családból talált később új asszonyt. Corvin János tehát visszatérhetett Budára, s akkor a solymári várat is felkereshette, ha ehhez támadt kedve. De ez időben mással volt elfoglalva. Az ő kiiktatásával Ulászlónak még további két trónkövetelőt kellett semlegesítenie. Frigyes császár, és Miksa, a fia nem érte be azzal, hogy a Mátyás által elfoglalt Bécs városa, a nagy király halálával, harc nélkül az ölükbe hullott. Érvényesíteni kívánták azt a szerződést, hogy ha Mátyás utód nélkül távozna az élők sorából, ők öröklik a magyar trónt. Elfoglalták Pozsonyt, Sopront, Kőszeget, sőt átmenetileg Veszprém és Székesfehérvár is birtokukba került, de végül a hadjárat helyett megegyezéssel ért véget a próbálkozás. Váratlanul - mondhatni meghökkentően - jelentkezett Ulászló testvére,
Albert Kázmér herceg is, aki a korabeliek véleménye szerint nemcsak legalább olyan férfiszépség volt, mint Ulászló, de a hadvezéri és államférfi erényeket illetően jóval fölötte is állt testvérének. (Talán jobban jártunk volna, ha kettejük közül ő nyeri el a magyar trónt.) Albert Kázmér sereggel kelt át a Kárpátokon, és már Kassát is elfoglalta, az előre küldött felderítői pedig Rákos mezején bukkantak fel. Hívei őneki is támadtak, Kinizsi Pál például hozzá csatlakozott. Corvin János Ulászló pártján szállt táborba. A testvérharcot végül is sikerült elkerülni. A megegyezés szerint Albert Kázmér beérte a lengyel és cseh királysággal, Ulászló országa pedig a Kárpátok karéján belül kezdődött. Így véglegesen szertefoszlott Mátyás álma a hatalmas, erős birodalomról, amely sikerrel állíthatja meg a török terjeszkedést. A később tunyaságáról nevezetes, "ökör Ulászlóként" emlegetett új uralkodó ez időben még feltehetőleg Bakóczék tanácsai szerint az ügyes diplomáciai húzások sorozatát hajtotta végre, és sikerült elérnie, hogya székesfehérvári koronázásra rendezett körülmények között kerüljön sor. Corvin János - hűsége jutalmául - fontos szerepet kapott a koronázási ünnepségen: őt érte az a nagy megtiszteltetés, hogy a székesfehérvári székesegyházban az oltár elé vihette a koronát, hogy az ott Ulászló fejét ékesítse...
Gondoljunk bele: abban a templomban, ahol akkor még háborítatlanul nyugodott nemcsak Szent István király, Szent Imre herceg, akit Corvin János példaképének tekintett, jeles magyar királyok, de még az ő édesapja, Mátyás is, aki oly nagyon szorgalmazta törvényesített fia utódlását. És most János herceg sántikálva vitte a koronát - azt a koronát, amelynek ő is jogos örökösének érezhette magát. Nem dicsőséget hozó, de mélységesen megalázó volt számára a helyzet, amikor nemcsak jelképesen, de a vesszőfutással felérő vonulás után kiadta kezéből a hatalom jelképét. Vajon hogyan lehet, és hogyan kell ezután élni?