A 2006-ban megújuló középkori vár átadóján több elhangzó beszéd velejében az a remény fogalmazódott meg, hogy a solymári vár - a turizmus mellett - a helyiek számára a későbbiekben színes programok egész sorának színhelyévé váljék. A 2010-es években ugyan előfordultak kulturális programok és szentmisék a várban, rendszeresen kialakult eseménynaptár nem igazán volt. Nos, a gondolat a közelmúltban újra szárnyra kapott. A helytörténeti gyűjtemény múzeumpedagógiai foglalkozásaiban, előadásaiban is visszatükröződik, sőt áttételesen a 2022-ben elindított Vivianus Projekt részeként is kezd formát ölteni. Többek között ebbe a trendbe tartozik a vár honlapjának megújítása, és a várral kapcsolatos digitális tartalmak fejlesztése, népszerűsítése. Ám a kör ezzel nem zárul be. A középkori solymári vár megelevenedését immár a Güglerek nevű hagyományőrző csoport tagjai is többedik alkalommal segítik, az egyre ismertebbé váló történelemi újrajátszás műfaj segítségével.
Idén ősszel több olyan program várható, amely ezen lelkes társaság közreműködésével valósulhat meg, ezért fontosnak érzem pár szóban bemutatni őket.
Már a nevük is izgalmas, a németes hangzású „Gugel”-re a középkori fejfedőre utal, amely általában vállra ereszkedő csuklyát, leginkább kapucnit jelentett, de a Hounskull, németül: hundsgugel nevű sisak kutyaszerű formájára is utalt. A csuklyát mind a férfiak, mind a nők viselték a középkori Európában. Ám Güglereknek hívták az 1375-ben Svájc területén felvonuló, majd vereséget szenvedő francia és angol zsoldosokat tömörítő sereget is. A történelmet újrajátszó csapat tőlük kölcsönözte a nevet. A 14. századi güglerek alkotta heterogén sereg lényegében leképezte a kor társadalmi keresztmetszetét, amely a modern idők „játékosainak széleskörű lehetőséget biztosít az egyes történetileg hű karakterek megformálására és megélésére. A 21. századi Güglerek - saját bevallásuk szerinti - alapvető célja az élményszerzés és a hiteles megjelenés mentén realizálódó könnyed és tapintható ismeretterjesztés. Bár a Güglerek veszítettek a csatatéren, a történelem mégis kegyes lett hozzájuk: a lelkes magyar társaság nevüket megidézve így nem pusztán nekik, hanem egy egész korszaknak állít mementót. A történelmi rekonstruktőrők nem toprongyos, torzonborz harcosokat, háborúzni vágyó, nyálpermettől pöttyös maszkulin monsztereket elevenítenek meg. A kor miliőjét, a kor emberének hétköznapi életmódját, életvitelüknek sava-borsát, vagyis a kor mikrotörténelmét jelenítik meg.
Számukra ez valahol egy kis elvonulást, egy kis szigetet is jelent a digitális világ sodrásában, a fogyasztói őrület tengerében.
Fontos kulcsszó tevékenységükben a hitelesség, vagyis hogy a korba nem illő jellegzetességeket (mint műanyag tárgyak, kólásflakon, műbőrszütyő, reklámszatyor, mobiltelcsi, stb.) ne szerepeltessék a bemutatott táborképen. Ezekre kínosan ügyelnek. Érdemes látni őket, érdemes felfigyelni arra, hogy a hagyományőrzés hogyan lehet regresszív és progresszív egyszerre. Szerencsés korban élünk, mert most lehetőségünk van a múlt egy autoriter korszakát kívülről megnézni, úgy megszemlélni, hogy nincs már fullánkja. Már-már szélsőségesen humanista korban élünk, ahol nincs gőgös familiáris, vagy rögtön ítélő bíróság. Nincs igazságpróba, nincs boszorkányégetés. Lehetőségünk van végre arra is odafigyelni, ami nem volt „sötét” a középkorban.
A 14. század csodáit, szépségét és igazságát is megszemlélhetjük a maga egyszerű hétköznapiságában, mindezt mai emberek játékán keresztül, a Güglerek aktív, valós idejű állapotán keresztül. Egyszóval ideje másként gondolni a hagyományőrzésre!
És, hogy frappánsan zárjam e rövid ízelítőt, a Güglerek felett hősies diadalt kivívó egyszerű svájciak mondatával búcsúzom: „Kétszer győz a berni, ha saját földjén harcol.” A berniek elszántságára és sikerére utaló mondás szállóige lett a Gügler-zsoldosokkal szembeni harcok során, amikor sikeresen megvédték földjeiket a külső támadókkal szemben. Mindenkinek a fantáziájára bízható, hogy miként von párhuzamot a jelenkorral. A mi szándékunk mindenesetre egyértelmű és jól tükrözi a solymári várral kapcsolatos ars poetikánkat: egybevág a híres amerikai író, Robert Penn Warren szavaival, aki szerint a múlt soha nem halott, mert valójában még el sem múlt.
Comentarios