Hegedűs András 2005-ben megjelent cikke az akkor száz éve született dr. Valkó Arisztid életéről. (Megjelent: Szólj Már, 2005. II. évf. 1. szám)
“Kutatásai bebizonyították, hogy a XV. századi késő gótikus reneszánsz vár azonos azzal a vadászkastéllyal, melyet feltehetőleg csáktornyai Laczkfi István építetett, és egykor Mátyás király is birtokolt.”
Száz évvel ezelőtt, 1905. január 29.-én született Budapesten Valkó Arisztid helytörténész, régész és enetörténész, a solymári vár első feltárója. Felvidéki eredetű családja a XX. század elején költözött a solymári vasútállomás melletti, ma Vasút utca 2. szám alatti kastélyszerü épületbe. A család minden tagja élénken érdeklődött a művészetek iránt: édesapja bőrszobrász, öccse szobrászművész volt, későbbi felesége, Újlaky Margit egyik alapítója volt a solymári zeneiskolának, de közeli rokonságban állt a család Henszlmann Imre építésszel is. Valkó Arisztid 1928-1933 között a budapesti tudományegyetemen jog- és államtudományokat hallgatott, de a jogi doktorátus mellett művészettörténetből is végbizonyítványt szerzett a bölcsészkaron, Toldy Lászlónál pedig zenetörténelmet tanult.
Még tizenévesen, 1924-ben jutott tisztviselői álláshoz a vármegyénél, diplomázása után pedig városi aljegyző lett Vácott (1936-43). Ezt követően miniszteri titkárrá tették meg a Honvédelmi Minisztériumban, ahol hat év alatt fél tucat kormány hasonló számú minisztere mellett dolgozhatott. 1952 és 1962 között többek között az Iparművészeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Galéria számára végzett különféle kutatásokat. 1962-től 1970-es nyugdíjazásáig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa lett, ezt követően pedig - a Zenetudományi Intézet megbízásából - az Országos Levéltár zenetörténeti anyagát kutatta és dolgozta fel. Még fiatal diák volt, amikor már felkeltette figyelmét a lakásukkal szomszédos Várhegy, így hamar bekapcsolódott édesapja ottani régészeti kutatásaiba. Idővel több régi okiratban is olyan utalást talált, miszerint a területen Mátyás-korabeli vár állt, amely a török időkben mentú maga fogott a terület felásatásának - dacára annak, hogya felszínen épületromoknak még ekkor sem volt nyoma, sőt a dombtetőt az első világháború idején a gyakorlatozó katonaság alaposan feltúrta.
A képzett szakember sejtése tökéletesnek bizonyult, hiszen ásatásai nyomán nemcsak a középkori vár létére derült fény, de a várdombon és annak lábainál bronzkori település nyomaira, valamint egyéb őskori és római leletekre is rábukkant. Kiásta a vár egyes részeit, mint az Öregtorony, és a palota néhány faldarabját, emellett nagy számú apróbb tárgyi leletet is felszínre hozott. Az ásatásoknál nagy segítségére voltak a helyi leventék, akik a munkát társadalmi munkában, fizetség nélkül végezték. A feltárás több szakaszban, 1928-tól egészen 1943-ig tartott, de a munka nyomán először rajzolódtak ki újra, hosszú századok után a még fellelhető faImaradványok révén, az egykori vadászkastély körvonalai. Kutatásai bebizonyították, hogy a XV. századi késő gótikus reneszánsz vár azonos azzal a vadászkastéllyal, melyet feltehetőleg csáktornyai Laczkfi István építetett, és egykor Mátyás király is birtokolt. Munkáját később más régészeti feltárások is követték, melyek a romterület további részleteit hozták napvilágra, az úttörő szerep azonban mindenképpen az övé volt. Többször igyekezett hivatalos fórumok segítségét is megszerezni, a teljes feltárás és rekonstrukció, illetve egy helyi múzeum létesítése érdekében.
A várban és a falu egyéb területein talált régészeti emlékek egy részéből várkastély-szerű házában látogatható gyűjteményt is berendezett, így a műemlék jellegű épület csakhamar mint Valkómúzeum vált közismertté. Az érdeklődők az udvaron és a nyitott folyosón berendezett kőtárat tekinthették meg, sőt az egyik szobában néhány tárlóra való kisebb tárgy is látható volt. Nagy fájdalma volt, mikor a kiállítás két igen értékes darabját - két szakállas puskacsövet - tolvajok lovasították meg, akik feltehetőleg a ,,700 éves Solymár" kiállítás ismertetőjéhez készített fényképekről szereztek tudomást azokról. Az általa feltárt leletek egy része - még életében - a Nemzeti Múzeumé, illetve a Helytörténem érdeneti Gyűjteményé lett, halála után pedig régészeti hagyatékának zöme is 'a Templom téri gyűjteményhez került. Solymár és a solymári vár történetét számos tanulmányban dolgozta fel, de ezek mellett jelentősek a fertődi Esterházy-kastéllyal foglalkozó munkái, valamint Haydn-, Liszt és Erkel-kutatásai. Fő művei között említhető az 1939-ben megjelent Régészeti és Történeti emlékek Pest vármegye területén, illetve A száz éves Operaház válogatott iratai c. könyve. Tanulmányai között találunk Mosonyi Mihály zeneszerző életéről írt, tér képtudományi kutatásokkal kapcsolatos, vagy éppen egy Deák Ferencről szóló népi költemény felfedezését ismertető cikket is. Érdekesebb levéltári gyűjtései közül kiemelhetők Thoroczkai Wigand Ede szecessziós építészről, Hollósy Simon és Aba-Novák Vilmos festőkről beszerzett anyagai; értékes művészleveleket ásott elő Wlassich Gyula kultuszminiszter hagyatékából, többek között Székely Bertalantói, Rippl-Rónai Józseftől vagy Madaras Viktortól.
Újlaky Margit egyik alapítója volt a solymári zeneiskolának, de közeli rokonságban állt a család Henszlmann Imre építésszel is. Valkó Arisztid 1928-1933 között a budapesti tudományegyetemen jog- és államtudományokat hallgatott, de a jogi doktorátus mellett művészettörténetből is végbizonyítványt szerzett a bölcsészkaron, Toldy Lászlónál pedig zenetörténelmet tanult. Még tizenévesen, 1924-ben jutott tisztviselői álláshoz a vármegyénél, diplomázása után pedig városi aljegyző lett Vácott (1936-43). Ezt követően miniszteri titkárrá tették meg a Honvédelmi Minisztériumban, ahol hat év alatt fél tucat kormány hasonló számú minisztere mellett dolgozhatott. 1952 és 1962 között többek között az Iparművészeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Galéria számára végzett különféle kutatásokat. 1962-től 1970-es nyugdíjazásáig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa lett, ezt követően pedig - a Zenetudományi Intézet megbízásából - az Országos Levéltár zenetörténeti anyagát kutatta és dolgozta fel.