Dr. Jablonkay István többrészes publikációjának hatodik része. A Solymári Hírmondóban megjelent cikkében a török veszedelem időszakába kalauzolja az olvasót. Solymári Hírmondó - 1995. augusztus
...ha várunkat ekkor még nem is fenyegeti közvetlen veszély, a sötét előjelek már figyelmeztetnek a sorsunkat megpe csételő és következményeiben mindmáig ható nagy tragédiánkra. Miről is van szó? issza kell mennünk a XIV. század végére. Idézem nagy történészünket, Fügedi Eriket: Zsigmond király uralma elején fényes és nagy hadsereget gyűjtött össze Európából, hogy a törököt kiűzze, de Zsigmond bámulatos katonai tehetségtelensége, a nagyműveltségű és büszke lovagok csodálatra méltó fegyelmezetlensége folytán 1396-ban Nikápolynál olyan súlyos vereséggel végződő csatát vívott, hogy a nyugat-európaiakat soha többé nem lehetett semmiféle közös törökellenes megmozdulásra bírni. Zsigmond kihasználatlanul hagyta azt is, hogy a tatárok 1402-ben megsemmisítő győzelmet arattak a török szultán felett. A török ekkor még a balkáni fejedelemséget hódoltatta, de' 1416-ban már Temesvárnál vannak a portyázó törökök, 1420-ban Hátszegnél hazai földön verik szét Csáky vajda seregét és 1432-ben már Brassót és Szebent: vívják. A sorozatos betöréseknek Hunyadi János kitartó harca vetett véget. A Balkánon az utolsó győzelmet 1443-ban aratta, de a következő évben, Várnánál már első Ulászló király is ele sett. Hunyadi 1456-ban olyan világraszóló győzelmet arat Nándorfehérvárnál, hogy a keresztény világban máig is minden délben harangoznak a győzelem emlékére.
Ezt Hunyadi maga sem élte túl. A táborban kitört járvány áldozata lett, pedig a következő évek ben is nagy szükség lett volna rá, aki 1446 és 1452 között az ország kor mányzója és aki majdnem királyi hata lommal kormányozta az országot a pártoskodó főurakat is fékentartva és aki 1452-ben kiszabadítva a gyermek királyt, önként mond le kormányzói méltóságáról. Várunk 1445-től a kor leghatalma sabb, a főrangúak ligájának is vezetője, a Garai család kezében van. Kis méreteinél fogva várunk nem tartozott a számottevő erődítmények közé. Ez is oka lehetett, hogy ekkor épült, a vár legsebezhetőbb pontján, a keleti végén az az erősfalu "öregtorony", mely nek tövétől mindkét kerítőfalig új, erős főfal épült, előudvart képezve a várudvar keleti végéből. A vár a Garai család kihaltáig (tulaj donuk Garai László nádor 1460-ban, fia Garai Jób 1481-ben hal meg). Avarunkat Mátyás király szerzi meg fia, Korvin János számára. Ebben az évtizedben fordulha tott meg Mátyás király gyakrabban a várunkban vadászatai alkalmával, mert a vár a híres vidéki vadaskert északnyugati sarkán állott. Azt, hogy Pesti Frigyes a múlt században sok községünk nevének eredetét fejtegetve, mit ötölt ki, a duzzogó Mátyás és Beatrix... azt nekünk kézlegyintéssel kell vennünk, mert községünk neve máig is jó állapotban lévő eredeti oklevélen az Országos Levéltárban 1266-ból látható. Pesti viszont jól szórakozott a hiszékenyek naivitásán. Az említett oklevelünk másolata a mi solymári múzeumunkban is látható.