Dr. Jablonkay István többrészes publikációjának tizedik része. A Solymári Hírmondóban megjelent cikkében a solymári vár történetének befejező időszakával foglalkozik. Solymári Hírmondó - 1996. január
A fővezér Tomory Pál kalocsai érsek párt-fogoltja Bakics Pál szerb vajda túlélte Mohácsot. Őt az új király, Ferdinánd még megerősíti a vár birtoklásában, de ebben az időben Solymárnak nem minden része tartozott a váruradalomhoz. Erről egy oklevélből értesülhetünk. Ugyanis 1511-ben kelt végrendeletében Zempleki Tamás és felesége a Solymár falubeli "domum et curiam nobilitarcm" valamint ugyanitt szőlőt és réteket hagynak Tamás fiukra, Sámboki Adorjánra és néhai nemes solymári Bornemissza István lányára Margitra. Négy év múlva viszont egy birtokügyletnél szerepel Salmári Tamás királyi emberként, aki talán azonos a korábban említett idj. Zempleki Tamással. Az 1518-as bácsi országgyűlés 14. artikulusa intézkedik, hogy a főurak által erőszakkal elfoglalt 'királyi birtokok, így Salmár is (valószínűleg Podmaniczki Jánosról van szó, aki környékbeli birtokos is és aki Salmárt is elfoglalta) a királyi udvar fenntartására rendeltetnek.
Valószínű, hogy Thurzó Elek foglalta vissza várunkat és egy ideig birtokolta is. 1525 táján Tomori fővezér többször sürgeti a királyt, hogy adjon Magyarországon birtokot Bakics Pál menekült szerb vajdának és testvéreinek, mire II. Lajos a solymári várat adja Bakicséknak. E birtokbahelyezést később Ferdinánd király is megerősíti. A mohácsi tragédia után a törökök elfoglalják Budát és dúlják környékét. Bakics várunkat 500 forintért adja el várnagyának, Bakai Demeternek, aki még 1529-ben is igazgatja a birtokot. De pár hónappal később János király a törökkel együtt elfoglalja Budát és 1541-ig birto kolja a várat, emiatt Bakics családjának menekülnie kell Solymárról. Zápolya 1531-ben eladja Buda városának várunkat, így biztosítja magát, hogy várunk nem lehet a Buda ellen vonuló ellenségnek támaszpontja.
Bakics 1537-ben Diakovár mellett a törökkel vívott csatában veszti életét. Kisméretű várunk fölött az idő eljárt, a nehéz tűzfegyvereknek már nem tud el lenállni, a török inkább új várat épít Vörösváron és Zsámbékon Nyugat felé védő és támadó állás biztosítására a királyi Magyarország ellen. Solymár, Borosjenő, Kovácsi, Kandé, Csaba, Páty, Tinnye mind elpusztul és a török adószedő jegyzékek ben a hódoltság végéig elpusztult helyként szerepel, várunkat is fölégette. Mintegy 180 évvel később, 1737-ben jár erre a nagy tudós Bél Mátyás, külföldi egyetemek tanára, aki és várunk még magasan álló falairól ad hírt. A solymári uradalmat a 17. században a Vattay család kapja meg, de az újratelepítésre csak a 18. században kerül sor, előbb rác, később német telepe sekkel, akik a várunkat széthordják épít kezéseikhez. A régi Pilis megyében 4 királyi vár állott, a mienk a leg fiatalabb, 7 király és 2 királyné 'tulajdona volt, nekünk solymáriaknak értékes műem lékünk, mely maradványainak megmen tésére és védelembevételére ez évben indul kezdeményezés.